Patai Anna: „Tiniszerelem volt a miénk, és régóta terveztük, hogy összeházasodunk”

2010-ben mindössze tízévesen ismerte őt meg az ország a Megasztárban. Patai Anna azóta felnőtt nő és feleség lett. Most újra élő egyenes adásban méretteti meg magát: a Gondolt át! című szerzeménnyel száll versenybe a Dunán látható A Dal 2024-ben. „A dalom egy szakításról szól. Hála istennek, én boldog házasságban élek, úgyhogy nem kellett átélnem azt, amiről énekelek. Viszont sok közeli ismerősömön láttam, hogy milyen nehéz számukra ez az időszak, és szeretnék segíteni azoknak, akik keresztül mennek rajta – mondja Anna, aki tavaly házasodott össze kedvesével, Bencével. – Tiniszerelem volt a miénk, és régóta terveztük, hogy összeházasodunk. Szerintem a házasság mindig szorosabbá tesz egy köteléket, mi is úgy érezzük, hogy az, hogy hivatalosan is összekötöttük az életünket, megkoronázta a szerelmünket. Az esküvőn kimondott igen, nemcsak egy mondat, hanem egy életre szóló fogadalom, éppen ezért a házasság sem csak egy papír.”

Anna arról is mesélt, mi lehet jól működő kapcsolatuk titka. „Az hiszem, az első és legfontosabb, hogy mindenről tudjunk beszélni. Illetve mindig meg kell találni a lehetőséget arra, hogy kettesben legyünk a párunkkal: elmenjünk moziba, vacsorázni, vagy csak egyszerűen sétálni egyet a városban – mondja Anna. – Amikor összejöttünk, én már énekeltem, színházban játszottam, ő pedig mindig támogatott. A mi kapcsolatunkra az, hogy én énekeltem és színházban játszottam, semmilyen negatív hatással nem volt, pedig a férjem abszolút civil: gázszerelő és épületgépész-technikus. A fellépésekre is mindig jön velem, és segít. Mindenben számíthatok rá. A Dal 2024 show-ja alatt is ott ül a stúdióban, hogy drukkoljon nekem. Tízéves korom óta vagyok reflektorfényben, de azóta nem szerepeltem ilyen típusú versenyben. Izgalmas lesz most újra élő adásban megmérettetni magam, jól fog jönni Bence lelki támogatása. Emlékszem, tízévesen is mennyire szerettem ott állni a színpadon. Akkor még másként fogja fel az ember az egészet, én játékként tekintettem rá. Ebből szeretnék meríteni. Most is játékként próbálom látni a versenyt, megélni a pillanatokat, jól érezni magam, és ugyanolyan gyermeki lelkesedéssel várni a végeredményt, szorítani másoknak is.”

Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu