Amíg Oszter Alexandra párjával, Popovics Tamással a diósjenői birtok ügyeit intézte, Failoni Donatella márciustól novemberig kizárólag a balatonrendesi házban töltötte a mindennapjait – árulta el a zongoraművész édesanya az okot, miért találkoztak hónapok óta alig a lányával.
Egyedül
A mediterrán környezet, ahol a napjait töltötte – a kert a gyönyörű hortenziákkal, a fűszernövényekkel és a fügétől roskadozó fákkal –, Oszter Sándor özvegyét valamelyest kárpótolta az egyedül töltött hetekért. Két éve elhunyt férje hiányát azonban nem enyhíti semmi, örült volna, ha legalább az unokáját többet láthatjá. „A születésnapom előtt meglátogattak a lányommal, és bevallom, a nyár végi találkozás nagyon jólesett. Főleg, mert korábban nem fordult még elő, hogy az unokámat öt hónapig nem láttam. De megértem, hogy egy kamasz fiúnak a hegyen nem annyira izgalmas egyedül, Alexandra pedig nem ért rá: Sándor halála óta ugyanis mindent ő intéz a diósjenői birtokon. Szerencsére körbevettek az ott élő barátok, sokan vannak. Dévai Nagy Kamilla az egyik szomszédom, vele is szinte mindennap találkoztunk. Ám ha épp senki nem jött hozzám látogatóba, akkor sem unatkoztam, mert pasziánszoztam vagy filmet néztem az interneten. Napközben pedig folyamatos feladatot adott a kert, a sütés-főzés, és mindezek mellett még írtam is. Novembertől, amikor jött a hideg, visszaköltöztem Diósjenőre, hogy egy kicsit többet lehessek a családommal” – mesélte Donatella.
Az olasz nyarak
Arra, hogy a Balatonon „festegessen” egy kicsit, valóban nem jutott ideje Alexandrának, de az a pár nap, amit az édesanyjával együtt tölthetett, felért egy minivakációval. „Azonnal tele leszek energiával, szinte le sem ülök, ha a balatoni házhoz megérkezem. Ez az a környezet, ami a gyerekkoromat idézi, az olaszországi nyarakra emlékeztet. A Lago Maggiore tóra láttam a kastély szobáiból. Ott nőtt fel az anyukám, és ott élte le az életét a nagymamám – sajnos a nagypapám korai halála miatt – egyedül. De az illatok, a színek is mind a hatalmas parkot idézik, köszönhetően anyukámnak, aki még arra is figyelt, hogy azokból a növényekből is ültessen a kertbe, amiket Olaszországban is annyira szerettünk” – mesélte Alexandra, utalva arra a 70 szobás reneszánsz kastélyra és óriási parkjára, ahol Failoni Donatella híres művész szüleivel élhetett. „Nem mindennapi életem volt, az biztos, arisztokraták között nőttem fel – emlékezett Oszter Sándor özvegye. – És mivel a kastély tulajdonosa egy grófnő volt, akinek az édesapja maga Garibaldi tábornoka volt, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a szobám azé a férfié volt, aki egykor egyesítette Olaszországot. Hiába azonban a történelmi múlt, én mégis mindig azokat a magyar gyerekeket irigyeltem, akik a nyaraikat a Balatonon tölthetik. Így amikor Sándorral összekerültem, és ő is megtudta ezt a vágyakozásomat, 1990-ben meglepett azzal a kis fehér házzal, amelyben ma is az időm nagy részét tölthetem.”
Könyv és tábor
Donatella elárulta, fiatalon, amikor a munkája gyakran szólította külföldre, nem tudott annyi időt a Balatonon tölteni, amennyit szeretett volna, de most mindent bepótol. És most jött el az emlékezés ideje is: könyvet ír az életéből, és Alexandrának is bőven akad dolga. „Különböző képzőművészeti technikákat és műhelytitkokat tanítok táborozó gyerekeknek. Az ottalvós táborokat az őszi és a téli szünetben is folytattam. Az édesanyáknak pedig lélekfestő hosszú hétvégékkel készültem. Szeretek emberekkel foglalkozni, megismerni, kit mi motivál. Ezért is tanulok egy ideje pszichológiát” – mesélte.
„Nem vagyok maradi”
Alexandra megpróbálja a 9-12 éves korosztályt a festés segítségével közelebb hozni a természethez, és mentesíteni őket legalább egy rövid időre a kütyühasználattól. „Nem vagyok maradi, így okostelefon és tablet is behozható a táborokba, de azokon főleg új technikákat tanulunk, és leginkább azokat az alkalmazásokat mutatom meg a gyerekeknek, amelyek segítségével a kreativitásukat tudják bővíteni.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
