Köszönöm, hogy az otthonában fogadott, látom a sok Omega arany- és platinalemezt a falon, de látom a könyvespolcon a sok tudományos könyvet is.
Molnár György: Én köszönöm, hogy eljött hozzám, ha nekem kellett volna mennem, ez a beszélgetés nem jöhetett volna létre. Súlyos gerincsérvvel küzdök, nem bírok menni, ülni, mozogni, csak fájdalomcsillapítóval tudok egyáltalán létezni. Korábban én főztem az egész családra, miután a feleségem, Henike sokat dolgozik, no meg most írja a doktori disszertációját, a házimunkára kevesebb ideje volt és van, mint nekem, tudtam őt ez alól mentesíteni, sajnos most ez nem megy. A tudományról szóló könyvekről csak annyit, miután az édesapám és az édesanyám éjt nappallá téve dolgozott, engem a nagymamám nevelt, mindent neki köszönhetek, amit elértem. Ő azt szerette volna, ha orvos-mérnök leszek, szerencsére ebből nem lett semmi, mert engem a technika, a fizika érdekel, az orvostudomány nem.
A ház, ahol beszélgetünk, Buda legelegánsabb, legelitebb helyén van. A felső tízezer lakik itt.
M. Gy.: Igen, de a telket még a nagymamám vette 74 évvel ezelőtt, amikor én egyéves voltam. ’56-ig építettek rá egy kis viskót, víz volt benne, fűteni nem lehetett, ebben laktam a nagymamámmal, aztán évről évre mindig építettünk hozzá valamit. Például 1956-ban, amikor szétszedték az egész várat, apám bontásból szerzett onnan téglát és mészkőből faragott lépcsőfokokat, tehát azokon a lépcsőfokokon, amiken most feljött hozzánk, még Mátyás király is lépdelt.
Ha orvos nem is lett, volt alkalma az egészségügyet kívülről-belülről alaposan megismerni.
M. Gy.: Az elmúlt években több műtéten esetem át, a legnehezebb egy hatórás volt, az orvosok nem sokat adtak az életemért. Megúsztam, de utána egy évig borzalmas volt, ennek ellenére koncertet nem hagytam ki. Amikor műtét után először mentem fel a színpadra, miután a közönség tudta, min mentem keresztül − nem csináltam titkot belőle −, mindenki felállt és óriási tapsviharral fogadtak. Ha csak rágondolok, a mai napig elsírom magam, olyan megható volt.
Amikor az ember súlyos beteg, hajlamos rá, hogy kis időt kérjen még a sorstól, a Jóistentől.
M. Gy.: Írtam is egy dalt, a címe Adj még egy napot. De a végrendeletemet is megírtam, mert nem tudtam, hogy túlélem-e az egészet. Fiatal feleségem van, két kicsi fiam, szeretném megérni, hogy ők hárman egyszerre végezzenek a tanulmányaikkal. A gyerekeim a gimnáziumban, a feleségem az egyetemen, a doktori képzésen. Az első házasságomból született lányomnál szerencsére megértem az unokám születését, már kétéves. Évtizedeken át foglalkoztam asztrológiával, sokszor kérdezték tőlem, látom-e a sorsom, hogy mennyi van még hátra. Nem látom, mert az asztrológia szerint négy pont van az ember életében, amikor a legnagyobb esélyed van arra, hogy meghalj. Hogy ez mikor következik be, arra nem ad választ a tudomány. De nem is jó ezt tudni, mert akkor véges az élet. Az életben a jó mellett mindig ott a rossz is, ezek párosan járnak együtt, az egész világegyetem az ellentéteken nyugszik.
Anno miért kezdett bele a sorselemzésbe?
M. Gy.: Volt egy válásom, aztán jött a lányom édesanyja, akivel nem voltunk házasok, de miután szétmentünk, padlóra kerültem. Ekkor megcsináltam magamnak a horoszkópomat, amiből az derült ki, hogy 16 év múlva talál rám újból a szerelem. Megfelelő méltósággal fogadtam a hírt, de azért dühített, és asztrológiával nem foglalkoztam többet.
Mikor jött a második felesége, hány évre rá?
M. Gy.: Nem fogja elhinni, de pontban tizenhat évre. Megláttam Henikét, megismertem, azt mondtam magamban, ha olyan okos is, amilyen szép, akkor el kell őt vennem feleségül. Huszonhét év a korkülönbség köztünk, majd’ húsz éve vagyunk együtt, művelt, intelligens, erőssége az irodalom, a művészet, a történelem, a zene, megajándékozott két csodás gyerekkel, én már semmi mást nem kívánnék, csak hogy nagyon sokáig élvezhessük így együtt az életet.
Az eredeti tervem az volt, hogy a 74. születésnapján köszöntöm, de aztán mindenfele elkanyarodtunk a beszélgetésben. Mit kívánt erre az alkalomra magának?
M. Gy.: Aki a halál torkából jött vissza, az mit is kívánhatna, a legnagyobb kincset, az egészséget.
Kiemelt kép: Nagy Zoltán/fotocentral.hu
