Hazai sztár

Gryllus Dorka és Simon Kornél – Gyakran vidám káosz az életük

A színész házaspár elárulja, az ő kapcsolatuk is fejlődik, miközben például a bántalmazó szerelmek megjelenítésén dolgoznak.

Hogyan lehet egy 11 és egy 2 éves kisfiú szülei­ként alkotóművésznek lenni? A házaspár erre a kérdésemre ugyanazt válaszolja: „Sehogy, és mégis valahogy.” Életük őrült logisztika, hogy beleférjen a próba, a forgatás, az előadás, Somának is legyen vacsorája, és Áronkáért is időben megérkezzenek a bölcsődébe. Nem csoda, hogy a kicsi születése után Kornél gondolkodott a pályaelhagyáson, hogy a családnak biztosabb, kiszámíthatóbb életet teremtsen.

A színészek kicsit nárcisztikusak

„Amikor meglepetésbabaként megérkezett az életünkbe Áronka, ott álltunk a Covid-járvány kellős közepén, nem volt se munkánk, se pénzünk, no akkor komolyan megfordult a fejemben, hogy civil pályára kellene váltanom – meséli Simon Kornél laptársunknak, a Meglepetés magazinnak. – Azon gondolkoztam, most akkor villanyszerelő, vagy mi legyek, amikor egyszerre jött három felkérés, ami jelezte számomra, hogy feladni a színészetet mégsem a legjobb ötlet. Azóta szerencsére mindig van munkánk, igaz, ezért mi magunk is rengeteget teszünk.” Például közös előadást hoznak létre, az Üvegfal című, zenés, színházi felolvasóestet Dobray Sarolta könyve nyomán, amely a bántalmazó kapcsolatok témáját járja körül. „Ez a jelenség itt lüktet körülöttünk a társadalomban, és rendre a szőnyeg alá söpörjük – veszi át a szót Dorka. – Sokszor akit bánt a társa, már nem is veszi észre, mert ehhez szokott hozzá, ez a komfortzónája. Az előadás egy bántalmazó kapcsolat történetét meséli el mindkét fél szemszögéből.” „Egyébként a színészek alapból kicsit nárcisztikus alkatok – folytatja Kornél. – Nem kóros mértékben, de ez a dolog nálunk is jelen van. Tudatosítjuk magunkban, és megfelelően kezeljük. Az Üvegfal próbafolyamata során itt-ott mi is rádöbbentünk, egyik-másik párbeszéd már köztünk is lejátszódott. Szerintem a kapcsolataink gyógyításában a problémák tudatosítása a legfontosabb lépés, és erre ez a darab kitűnő tükör.”

Fotó: Archív

A közös kirándulásból pedig épülne

Az Üvegfal nemcsak nagy felismeréseket, de kettesben töltött időt is hozott számukra. „Ami már nagyon hiányzott! – meséli Dorka. – A kisgyerekek miatt könnyen elterelődik a fókusz a párkapcsolatról, és magunktól valószínűleg sosem találnánk ki olyat Korcival, hogy most lépjünk le két napra Bécsbe. Ez a darab azonban lehetőséget teremt erre is, hiszen hamarosan ott lesz előadásunk. A közös kirándulásból pedig épülünk. A gyerekekkel kőkemény a logisztika. Imádott bébiszitterünk, Anna nemrégiben nagymama lett, elszólítja a saját családja, azóta még nagyobb a variációk halmaza. A múltkor az egyik őrület közepén a nagyobbik fiunk felpattant, és azt mondta: ’Bemutatjuk a Család című filmet, a főszerepben Simon Soma’ – nevet, mire Kornél hozzáteszi, a szóban forgó főszereplő szerencsére egyre önállóbb, már egyedül is hazajön busszal az iskolából. – Áronka bölcsődébe jár, de most még azt az időszakot éljük, amikor két napot ott tölt, aztán köhögni kezd, és hármat itthon. Az elmúlt télen egymást érték nálunk is a betegségek, de valahogyan azt is átvészeltük.Ha pedig el kell menni dolgozni, küzdünk a lelkiismeret-furdalással” – vallja be az édesanya.

Az Üvegfal című produkció egyik pillanata (Fotó: Story-Best Magán/fotocentral.hu)

A szexről is őszintén mesélnek

A házaspár elárulta, érzelmileg és mentálisan is komoly munka a szerepeik között egyensúlyt tartani. Dorka például nemrégiben rendezőként debütált a Trojka Színházi Társulás ­SZX_CHN, avagy vágyaink meghurcoltatása című előadással, ami elképesztően lekötötte őt, míg férje a darab zenei részéért felelt. „Nagyon jó, hogy Kornél pontosan tudja, micsoda gondolati leterheltség rendezőként összehozni egy előadást, és közben együtt is tudunk működni minden fronton.” A darab szintén tabutémát feszeget: a szexről szól, illetve arról, amit gyakran elhallgatunk belőle. Dorka és Kornél szerint a párok sokszor egymás igényeit sem ismerik, pedig a legtöbb szexuális hiány őszinteséggel és kölcsönös egymás felé fordulással orvosolható. „Nagy öröm, hogy mi színpadra vihetjük, amit mások a szőnyeg alá söpörnek, és ezáltal gondolatokat ébreszthetünk, úgymond médiumokként segíthetünk, hiszen nézőként a színházban egész más mélységben tudunk megélni egy történetet vagy akár társadalmi szintű problémát is” – összegez Simon Kornél.

Kiemelt kép: Archív

A STORY LEGFRISSEBB SZÁMÁT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Megjelent a Story őszi különszáma!

Kövess minket az Instagramon is!