Emlékeznek még az első Story magazinos interjújukra?
Balázs Klári: Hú, én nem emlékszem, de a kezdetektől nagyon sokat voltunk a Storyban, és ennek mindig örültünk. 25 évvel ezelőtt is egy színvonalas lap volt, és meg is tartotta ezt a nívót. Igényes és szép az egész újság megjelenése. Szeretjük, ha szerepelünk benne.
Korda György: Nekem az jutott eszembe, hogy volt a Storynak egy elődje, mégis a Story az első és egyetlen lap, ami a bulvárt is olyan elegáns módon közvetíti, hogy az senkit sem sért, senkit sem bánt meg. Csak az előnyös és szép dolgokat írja, ezért szeretjük. 25 éve minden egyes felkérésre igent mondunk.
Mit gondolnak, miben változtak a 25 év alatt?
B. K.: Ránk talált egy nagyon kedves, fiatal réteg: az egyetemisták, a fesztiválra járók rajongótábora. Szóval nagyon jó irányba haladt a pályánk és az életünk.
K. GY.: De hát a hölgy azt kérdezte, Klárikám, hogy miben változtunk!? Te semmiben. Én igen. Én Korda Gyuriból Gyuri bácsi lettem. (nevet)
B. K.: Ezt te engedted meg, Gyuri. Én meg úgy gondolom, örökké változni akarok. 44 éve vagyok a zenei pályán, és nagyon sokféle voltam már.
K. GY.: Például amikor megismerték az olvasók a Storyt, akkor vörös voltál.
B. K.: Igen, akkor vörös korszakom volt. Nagyon szerettem, soha nem gondoltam, hogy szőke leszek. Mondjuk, egyszer voltam, 19-20 évesen. Egy nemzetközi fodrászversenyen Marilyn Monroe-s hajat csináltak, és le is vágták. Jó volt, de nem éreztem magaménak azt a színt. De ahogy telnek az évek, eljön a megvilágosodás ideje, és egyre jobban áll a szőke. Azt gondolom, az ember ne gondolja úgy, hogy mindig úgy kell kinéznie, ahogy 20 évesen. Az akkor jó volt, most már más van.
Több mint négy évtizede a pályán vannak, mindent elértek. Vannak még szakmai céljaik?
B. K.: Hogyne, mindig vannak. Soha nem süppedünk bele az adott időszak sikereibe.
K. GY.: És ha a Jóisten megsegít, a koncertsorozatok egész évben folytatódnak.
Azt vettem észre, hogy míg sok előadó szenved a negatív kritikák miatt, önöket mintha mindez elkerülné.
B. K.: Száz bejegyzésből 99 pozitív, valóban. Az az egy-két negatív komment meg elfér. Sőt olyan, mintha nem is lenne. Azt mondják, az a jó, ha megosztó vagy, de én ebben nem hiszek. De szerinted mi a titok, Gyuri?
K. GY.: Inkább önöktől és a rajongóktól kéne megkérdezni, mi az, amit szeretnek bennünk. De talán egy titok tényleg van, hogy a közönség érzi: mi tényleg szeretjük őket.
De ez csak egy része. Kell a színpadi jelenlét, és a dalok, amiket szeretnek. Teljes meglepetésemre az 1959-es dalokat is éneklik.
B. K.: Másik meglepetésünk, hogy a Pappa Pia című filmben van egy dalunk, az Egy Duna-parti csónakházban. Tíz fillért nem adtunk volna érte, hogy ezt elénekeljük majd színpadon, erre Gyuri egyszer azt mondja: „Klárikám, már elénekeltünk mindent, dobjuk be ezt is.” És ismerték! Olyan fantasztikus érzés, hogy minden dalnak tudják a szövegét. De szokták mondani nekünk azt is, hogy azért szeretnek ennyire, mert példát mutatunk. Illetve szerintem, ami még fontos, hogy mindegy, hol lépünk fel, lehet az a legkisebb hely is, megtiszteljük a közönséget azzal, hogy felöltözünk, felkészülünk és komolyan vesszük az előadást.
Ha már a titkoknál tartunk. A magánéleti botrányok is elkerülik önöket. Soha nem hallottunk veszekedésről, megcsalásról, válásról. Mi a receptje a hosszú házasságnak?
K. GY.: Sematikus választ vár, vagy őszintét? A legőszintébb ugyanis nem publikus. (nevet) Magyarul arra akartam finoman utalni, lehetek én a legbölcsebb, legintelligensebb, legműveltebb ember, ha a kémia nincs meg két ember között – itt most a testiségre gondolok –, akkor annak a házasságnak annyi. Ez az alaptitka. Aztán jön a többi száz, amihez igazából mi se tudunk tanácsot adni, mert a mi házasságunk két művész találkozása. Az nem ugyanaz, mint két civil pályán lévő emberé. Mások a problémáink, mások a konfliktuslehetőségeink.
B. K.: Csatlakozom, az első helyen valóban a kémia van. Viszont én a lányoknak azért mindig el szoktam mondani, hogy még egy dologra oda kell figyelni, ha beleszeretünk egy férfiba. Nem kell azon dolgozni, hogy megváltoztassuk! Vagy el tudjuk fogadni úgy, ahogy megszerettük, vagy nem. A nők hajlamosak elkezdeni dolgozni a férfin, de ezt a férfiak általában nem szeretik. Erre nagyon kell vigyázni. Ami még tönkre tud tenni egy kapcsolatot, az a féltékenység. Én azt vettem észre, hogy az önbizalomhiányos emberek a féltékenyek. Én nem azt mondom, hogy akkora önbizalmam van, de azért egészséges szintű. És én mindig is azt éreztem, és tudtam is, hogy ezt a férfit tőlem senki nem tudja elvenni. Nem kell rajta lógnom, vizsgálgatnom, gyanakodnom.
K. GY.: Melyik Korda-sláger illik ide, Klárikám? „Téged tőlem már nem vehetnek el, jó helyen vagy te nálam…” (énekel)
B. K.: Na, ezt üzenem a lányoknak, ezt tartsák szem előtt!
Kiemelt kép: Borzi Vivien
