Egy kisbaba világra jötte mindig hatalmas öröm egy család életében, ám arra, ami a szülőszobában történik, ugyanúgy nem lehet előre felkészülni, mint arra, miként alakulnak majd otthon az első hetek. „Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, de nagyon boldogok vagyunk, mert Edmond érkezésével lett kerek a családunk. Minden mást pedig majd megoldunk” – kezdi Szandi, aki a Story magazin olvasóinak örömmel mutatta meg újszülött kisbabáját.
„A taxis mentett meg minket”
Az édesanya első kisfia császármetszéssel jött a világra, így Szandra, orvosa javaslatára, másodszorra újra császáros szülésre készült. „Mindent gondosan és idő előtt előkészítettem, mert az egyedüli félelmem az volt, hogy a vártnál hamarabb beindul a vajúdás, és borulnak a tervek – meséli. – Szerencsére nem így lett, de a szülőszobában, amikor rájöttünk, hogy az egyik legfontosabb dolog, a köldökzsinórvér levételéhez szükséges doboz otthon maradt, azért megijedtünk. Ha mindez nem a reggeli csúcsforgalom előtt történik, akkor azt gondolom, az a taxis sem tudott volna minket megmenteni, aki tökéletesen átérezve életünk egyik legfontosabb pillanatát, versenyt futott az idővel. Nem lehetek elég hálás neki, hiszen gond nélkül és időre leszállította végül az otthon maradt csomagunkat. Szinte a lehetetlent teljesítette” – meséli.
„A műtőben rosszul lettem”
A kálváriájuk azonban itt még nem ért véget. Bár Szandi nagyon remélte, hogy első, rossz szülési élménye után ezúttal majd csupa boldog pillanat vár rá a kórházban, sajnos ismét csalódnia kellett. „Úgy tűnik, nekem ezeket a dolgokat nem adják könnyen… Az első fiammal a tízórás vajúdás volt a legnehezebb, ezúttal pedig a gerincembe adott érzéstelenítő szállt a fejembe. Rosszul lettem tőle, így a műtét időtartama is jelentősen kitolódott. Az orvosok magas szakmai felkészültségének köszönhetően végül világra hoztam a kisfiamat. A véralvadásgátlóra azonban, amit szülés után kaptam, allergiás reakció lépett fel, olyan gyógyszer segített rajtam végül, ami miatt egy hétre le kellett állnom a szoptatással. Szerencsére minden jó, ha jó a vége: Edmond elfogadta a pótlást, és a tejem sem apadt el. Igaz, rendkívüli étvágyú, nagy baba, akinek nehezen és sokszor egy kis tápszer-kiegészítéssel tudom csak kielégíteni az igényeit” – nevet Szandi.
Néha eltörik nála a mécses
A kicsi mellett a nagyfiúra, a három és fél éves Edvárdra is igyekszik most odafigyelni a család minden tagja. „Olyan édesanya vagyok, aki szinte mindig a gyerekei mellett szeretne lenni. Van ugyan egy állandó bébiszitterünk, de annál több időre, mint egy pár órás forgatás vagy egy bevásárlás, nem szoktam otthonról elmenni. Edvárddal mindkettőnk számára megterhelő volt lelkileg, hogy a szülés miatt életünkben először négy napig nem láthattuk egymást. Amióta azonban otthon vagyok, igyekszem őt minden olyan teendőbe belevonni, amiben szeretne részt venni. Még szoptatás közben is odahívom, átölelem, hogy minél több olyan élményünk legyen, amit hármasban élünk át. Ugyanakkor nem tagadom, nagyon sok az új dolog körülöttünk, ami Edvárdra is hatással van. Új házban, új szobában alszik, és szinte ezzel egy időben még egy kistestvére is született. Természetes, hogy Edvárd emiatt nyűgösebb, mint szokott, de türelemmel kezeljük. Arról nem beszélve, mennyire megértem! Hiszen még nekem is vannak rosszabb napjaim, néha kicsit sírdogálok is, amikor már túl fáradt vagyok. Aztán megrázom magam, és a rengeteg pozitívumra gondolok. Hiszen olyan életem lehet, amilyenről mindig is álmodtam, és ami nem mindenkinek adatik meg. Van két egészséges gyerekem, egy szerető férjem, szép otthonunk… Ha ezekre gondolok, eltörpülnek az olyan bosszantó apróságok, mint például az, hogy még mindig nem pakoltam ki minden dobozból a költözés óta” – mondja.
Kiemelt kép: Zsike Photo – Fehér-Tarcsi Erzsébet
