Sokan megkönnyezték, amikor A Dal című televíziós műsorban elénekelte Lennél című szerzeményét, ami a szerelméhez szól. Egy hónap, és betölti az ötvenedik évét. Most jött el az ideje, hogy ilyen érzelmes dalt írjon és énekeljen?
Kovács Áron: Ez nem kor kérdése. Az biztos, más embernek érzem magam most, mint, mondjuk, pár évvel, évtizeddel ezelőtt. A tapasztalat, a tudás rárakódik az emberre, de alapjaiban véve nem változtam. Nem vagyok kevésbé sértődékeny, kevésbé éhes a figyelemre, kevésbé jószívű, mint voltam. Visszatérve a dalra, ennek nem az életkoromhoz van köze, hanem ahhoz, hogy eddig nem volt olyan nő, aki ilyen érzéseket váltott volna ki belőlem. Egy művészembert, egy alkotó embert érik hatások, ezekre reagál a szíve, a lelke. Nincs jó vers, dal, ha nincs benne a lelked. Minden művésznek, írónak megvannak a múzsái, Ady Endre például Csinszka nélkül nem lehetett volna az az Ady, akit mi ismerünk.
Ady Új vizeken járok című versében azt írja: nem leszek a szürkék hegedűse… Ezt a mondatát saját magára nézve szokta példaként említeni.
K. Á.: Ady nem úgy verte az asztalt, hogy márpedig én nem leszek a szürkék hegedűse, hogy nem tudott hegedülni. Úgy verte az asztalt, hogy jobban hegedült, mint a szürkék. Ady fontos számomra, sok szempontból példaképem, követem őt, bár József Attila talán még nála is fontosabb…
Akkor menjünk tovább József Attila nyomán…
K. Á.: Gyakran ér minket, férfiakat az a vád, hogy amikor szerelmesek vagyunk, vehemensebben közeledünk a nőkhöz, mindent alárendelünk annak, hogy nekünk nő kell, márpedig nekünk nő kell. Egy démon lakik bennünk, aki elemi erővel vonzódik a női nemhez. József Attila a Nagyon fáj című versében így ír erről: „Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszít a muszáj is. Azért ölel minden, ami asszonyra lel, míg el nem fehérül a száj is…” Erről én azt gondolom, van bennünk egy elemi muszáj, amitől egyébként szenvedünk. Ez nem csak tesztoszteron kérdése, ezt nem lehet csak férfi kakaskodásnak hívni, higgyék el a hölgyek, ez nekünk rengeteg problémát okoz.
Útravaló mérnök édesapjától
„Ne gazdag légy, hanem független!” Erre Áron egy újabb Shakespeare-idézettel válaszol: „Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg… A lényeg az, nem akarok az az ember lenni, akit a pénz nyom, és az se szeretnék lenni, akit a szegénység nyom. Olyan ember akarok lenni, aki független, akinek nem kell rossz döntéseket hoznia sem egyik, sem másik okból. Ez eddig többé-kevésbé eddig sikerült.”
A Lennél című dalával decemberben megkérte párja kezét, és Zsófi a dalban feltett kérdésekre – Mondd, leélnéd-e mellettem az életemet? Mondd, viselnél velem közös nevet? Felhőt hozok, puha párnát, és belebújunk ketten – természetesen igent mondott.
K. Á.: Anélkül, hogy bárkit beljebb engednék a magánéletembe, mint szeretnék, azt tudom mondani, négy éve ismerem a mátkám, és nemhogy enyhülne az iránta érzett szerelmem, hanem egyre erősödik. Fontos tudni, nekem nagyon sok szerzeményem van, ennél lehet, hogy van jobb, de igazabb nincs, ezt biztosan állíthatom. Azért is indultam a műsorban, mert kíváncsi voltam, hogy az igazság érdekel-e még valakit a világban, meg tudja-e fogni az embereket. A görögök azt tartották a legfőbb erénynek, ha a szép, a jó és az igaz egyszerre van jelen. Ezt manapság nem igen tapasztaljuk magunk körül. Egyébként írtam már dalt a gyerekeimnek, a szüleimnek, most ezt a mátkámnak, és természetesen írok majd a születendő gyerekemnek is.
Az első házasságából van két gyereke, jön a harmadik baba. Lelkileg, fizikailag készen áll az újabb családalapításra?
K. Á.: Nemsokára ötven leszek, és még nem akarom hintaszékben hátradőlve nézni, ahogy nő a fű, ez nem én vagyok. Lehet, hogy amikor majd biciklizni tanítom a legkisebb gyerekemet, akkor az már kicsit nehezebben megy, kicsit szuszogok, de ez nem baj. A két nagyobb gyerekemet mindennél jobban szeretem, és a majdani, harmadik gyerekemet is ugyanezzel a szeretettel és érdeklődéssel veszem majd körbe. Játékos ember vagyok, játszom a szavakkal, a zenével, a történetekkel, nekem a gyerekeim a játszótársaim. Látom, a játékon keresztül micsoda fejlődésen mentek, mennek keresztül. Jó a kommunikációs képességük, kiváló a fantáziájuk, nyitott szívvel állnak a világhoz, mert a játékok, mesék révén az álmokból valóságot szőttek. A család hitből, szeretetből, álmokból és játékból összegyúrt valóság, egy csoda. Úgyhogy én alig várom, hogy ezt folytathassam, és egy új élettel elkezdjem ugyanezt a munkát. Ezt a játékot, amit a másik két gyerekemnél már megtettem.
Kiemelt kép: Rozmanitz Gábor/fotocentral.hu
