Ahogy Csilla meséli, azokért az ingatlanokért, amiket eddig néztek, ma már majd’ a dupláját kérik, pedig minden vágyuk, hogy végre költözhessenek. Így nem tehetnek mást, mint hogy tovább várakoznak, illetve keresgélnek, hátha idővel rábukkannak a tökéletes és egyben megfizethető házra. Nem csak a gazdasági helyzet nehezíti a dolgukat. „Eddig valahogy nem jött össze, hogy saját házat vegyünk. Mindig közbeszólt az élet, gondolok itt a Covid szülte anyagi bizonytalanságra, a háborús helyzetre vagy az inflációra. Azok a házak, amik tetszettek, és eddig ötvenmillió forint körül voltak, ma már nyolcvanba vagy kilencvenbe kerülnek. És bevallom őszintén, valahol megrémiszt annak a gondolata, hogy ekkora bizonytalanságban hitelt vegyünk fel – kezdi Csilla lapunknak. – És ha fel is vennénk, életünk végéig fizetni kellene, ez sem épp megnyugtató… Máshogy viszont nincs esélyünk. Szóval agyalunk, töprengünk, mi legyen. És nemcsak mi, hanem Zsolti szülei is, no meg anyukám, aki újabban naponta bújja és küldi az ingatlanhirdetéseket, és kérdezi, hogy ’Na, mi van már?!’ – nevet fel. – Én meg nem győzöm mondogatni, hogy muszáj felelősségteljesen gondolkodnunk, akár ezerszer átrágni, mit engedhetünk meg magunknak, mi lenne a legjobb döntés. Ha már költözünk, akkor olyat választanék, amibe beleszerettem, ahol életünk végéig eléldegélnénk.”
Nem panaszkodnak
Hangsúlyozza, nem arról van szó, hogy ne élnének jól. „Nincs okunk panaszra, kényelmes életünk van, mégsem haladunk előre. Pedig több tervünkről, álmunkról is lemondtunk, például az esküvő sem téma most. A házprojekt prioritást élvez. De nem dőltünk a kardunkba, hogy még nem jött össze, csak nehéz türelmesnek maradni – magyarázza. – Nem tehetünk mást, mint hogy gyűjtögetünk tovább, együtt és külön is. Ugyanis nem vagyunk egy kasszán. Mindkettőnknek megvan a saját bankszámlája, viszont a házra a pénzt elkülönítjük. Nekünk ez bevált, ez a normális. Szeretem, hogy nem vagyok senkire sem ráutalva. Anyukámék szinte csakis a pénz miatt veszekedtek, kislányként nem egy ilyen esetet hallgattam végig, és ez nyomot hagyott bennem. Ezért is dolgozom olyan keményen.”
Zsolti új szakmát tanul
Csillának évek óta saját vállalkozása van, nem érzi úgy, hogy megélhetési celeb lenne. „Tény és való, sok műsorban megfordulok, és örülök, ha hívnak. Illetve azt sem tagadom, szeretek szerepelni, olykor jól is keresek vele, de nem erre alapozom az életem. Hogy biztonságban érezzem magam, ahhoz kell egy fix munka, ami jelen esetben a vállalkozásomat jelenti. Erről még nem igazán beszéltem – mondjuk ez idáig nem is kérdeztek róla –, noha már évek óta ékszereket tervezek, amiket egy ötvös barátom készít el. Van egy saját webshopom, ott árulom őket. De ruhákat is hozok be külföldről, amelyek szintén megtalálhatóak az oldalamon. Szeretem ezt csinálni, és dolgom is bőven van vele. Fontosnak tartom, hogy több lábon álljak, és szerencsére ezzel Zsolti is így van. Hiába van egy jól működő szállítmányozással foglalkozó cége, újabban ceremóniamesternek tanul. Egy kedves esküvőszervező ismerősünk kérdezte tőle, miért nem vág bele, hiszen passzolna hozzá. Végül egy kis gondolkodási idő után Zsolti úgy döntött, beiratkozik egy képzésre. Már volt három esküvőn gyakorolni, és mint kiderült, nagyon jól megy neki. Azzal jött haza, hogy többen akartak vele fotózkodni, mint a menyasszonnyal – mondja nevetve. – Szóval mindketten teszünk azért, hogy mielőbb megvalósítsuk az álmunk, azaz saját kertes házba költözhessünk. Rajtunk biztosan nem fog múlni” – teszi hozzá mosolyogva.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
