Már több mint egy éve, hogy úgy döntött, maga mögött hagyja a fővárost. Budapesttől egyórányi autóútra vett egy kis faházat, ami korábban nyaralóként szolgált. A beköltözés utáni hónapok nem voltak éppen zökkenőmentesek – ami elromolhatott, az el is romlott. „Egy nyaralóba költöztem, amit feltett szándékom volt az otthonommá alakítani, így a fűtés és a víz kérdése volt az első komolyabb feladat. Például a kút vízvezetékét a barátaimmal ástuk hatvan centivel mélyebbre. Ettől még persze egy téli reggelen arra ébredtem, hogy befagyott a víz – kezdi nevetve a színésznő. Kiderült, nem volt elég az ásás, szükség lesz fűtőberendezésre, de új szivattyúra, szűrőre is, és sorolhatnám. A ház azóta is új feladatokkal lát el. És ha valami elromlik, meghibásodik vagy javításra szorul, azt szeretem én megoldani. Csak akkor hívok segítséget, ha harmadik nekifutásra sem megy. Közvetlen szomszédaim ugyan nincsenek, de kerültem már olyan viszonyba jó pár falubélivel, akiket bármikor hívhatok. Jó szakemberekkel is megismerkedtem az elmúlt egy év alatt” – magyarázza.
„Sokszor kérdezik, nem rossz-e egyedül, vagy hogy nem félek-e, hiszen ahol lakom, ott még közvilágítás sincsen. A válaszom mindig az, hogy nem, nagy biztonságban érzem magam az öt kutyusommal, akik bár kicsik, igazi házőrzők, de amúgy sincs bennem félsz. És az elmagányosodás sem fenyeget, mert a barátaim egymásnak adják a kilincset. Imádnak nálam lenni, mert csönd van, jó levegő, de már az ide vezető út is felér egy terápiával – hát még itt élni! A kertem végében van egy kis tó, ahova reggelente kisétálok kávéval a kezemben. Gyakran, amikor kinézek az ablakon, őzeket látok, egy fecskecsalád fészkelt a tetőm alá, maga a nyugalom, ami körülvesz. Buliba sokkal ritkábban járok, helyette átjönnek a barátaim, nagyokat beszélgetünk, társasozunk. Sokat dolgoztam ezért az életért, és szerencsés is vagyok, hogy vehettem magamnak egy kis faházat, amivel bár bőven van teendő, de ezt roppantul élvezem.”
Leadott a megfelelési kényszerből
„A Survivor óta érzem, hogy teljesen átalakult az értékrendem. Mivel ott láthattak engem smink nélkül, fáradtan, nyűgösen, már nem maradt olyan, amit el kéne rejtenem. És ez hihetetlenül felszabadító!”
Kiemelt kép: Archív