Egy életen át írta a naplóit, emiatt ismerjük ilyen részletesen Szendrey Júliát. A grófi kúriákon sokat tanult, felvilágosultabb volt kora ifjú hölgyeinél, izgalmakra vágyott. „Oly hideg és holt a lelkem, mint a kővé vált fájdalom. Pedig én így nem élhetek, nekem fölizgatás és szenvedély kell, mi elfoglaljon, mi éreztesse, hogy élek!” – írta naplójában. Ez az izgalom Petőfi Sándor képében 1846. szeptember 8-án érkezett meg a nagykárolyi megyebálon. Megismerkedésük után pontosan egy évvel házasodtak össze. Fél év múlva Júlia már babát várt, és 1848. december 15-én Debrecenben megszületett Zoltán, akinek Arany János lett a keresztapja. A családi boldogság nem tartott sokáig, Petőfi eltűnt a szabadságharcban, a segesvári csatában. Az ifjú asszony alig volt húszéves, és már özvegy lett. Azt várták tőle, hogy gyászoljon, ő legyen a nemzet özvegye, de ez nem igazán ment neki. Nyugalomra vágyott, és azt remélte, hogy egy púpos és öregedő egyetemi tanár, Horvát Árpád mellett végre megtalálja azt. Az 1850 júliusában megtartott esküvője azonban a Petőfit gyászoló nép közt általános felháborodást keltett, még Arany is elítélte.
Júlia négy gyereket szült új férjének, és kezdetben boldogok voltak, de egyre jobban eltávolodtak egymástól. Horvát örökké mogorva ember volt, pornórajzokat gyűjtött. Júlia azt írta, hogy perverziókra, a „legállatiasabb kéjre” akarta őt is rávenni. Amikor nemet mondott, a férfi megalázta és megütötte. A fizikailag és lelkileg is súlyosan beteg asszony 39 évesen, 1868. szeptember 6-án hunyt el. A Kerepesi úti temetőben nyugszik első férje szüleivel, Petőfi öccsével és Sándorral közös gyerekükkel, Zoltánnal. Második férje még a temetésére sem ment el.
Mi lett Zoltánnal?
Petőfivel közös fiuk kudarcokkal teli élete során sem költőként, sem színészként nem tudott apja nyomdokaiba lépni. Fojtogatta apja hírneve, ezért különféle szerelmi viszonyokba és az italba menekült. Végül 22 évesen tüdőbajban hunyt el.
Kiemelt kép: Archív
