Karmikus szerelem?
„Előre megéreztem, hogy aznap csoda fog történni. Tudtam, hogy rátalálok a leendő feleségemre, noha fogalmam sem volt, hogy mi vár rám, kikkel fogok találkozni. Egy siófoki szépségversenyen találkoztunk Ritával, én voltam a zsűri elnöke. A jobbomon az akkori polgármester, a másik oldalamon pedig az előző évi szépségkirálynő ült. Aztán kezdetét vette a gála, besétált a színpadra a műsorvezető, én pedig odasúgtam a mellettem ülőknek: ’Itt van a feleségem, most jött be a színpadra.’ Persze egy nagy nevetés volt csak a válaszuk, azt hitték, viccelek, de én halálosan komolyan gondoltam, pedig még csak azt sem tudtam, hogy hívják a hölgyet. A verseny után elhívtam vacsorázni, ő igent mondott, három hónappal később az egész addigi életét, munkáját maga mögött hagyva hozzám költözött Budapestre. Két évvel később pedig összeházasodtunk. A mai napig Rita a feleségem, akiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni.”
Nyílt lapokkal játsszunk?
„Az őszinteség sok bűnt, bajt, problémát fel tud oldani. Ha Rita megcsalna, és őszintén odaállna elém, akkor nem biztos, hogy megbocsátanék neki, de küzdenék azért, hogy ne menjen tönkre a kapcsolatunk. És szerintem ez fordítva is így lenne. Képtelen lennék hazudni neki, de nem csak neki, mást sem tudok átverni. Alkatilag nem megy a sumákolás, pedig sokszor egyszerűbb lenne, ha okosan hallgatna az ember.”
Kommunikáció vagy beszélgetés?
„Míg a nők a múltat szerényen mesélik a párjuknak, addig a férfiak büszkén, ez persze nem helyes, de így van. Aztán persze az aktuális problémákról már mi, férfiak nehezebben beszélünk, hajlamosak vagyunk a szőnyeg alá söpörni a gondokat, elodázni, halogatni, de ezt nem szabad, nem kifizetődő, mert ha hallgatunk, akkor ’holnap’ sem lesz jobb. Egyébként pedig nem kommunikálni, hanem beszélgetni kell egy párkapcsolatban, a kettő között pedig nagy különbség van. Igaz, a beszélgetésnek is lehetnek keserves és kínos pillanatai, de ez hozzátartozik egy párkapcsolathoz.”
Kiemelt kép: Smagpictures
