Hat éve mondott búcsút a színpadnak, bár nem így tervezte – az élet hozta így. Először ő volt beteg, őt ápolta a férje, aztán fordult a kocka, ő ápolta a férjét. Halálról azonban egyikük sem beszélt soha. Vera, vagy ahogy az Egri csillagokból mindenki ismerte – sokan a mai napig így szólították –, Vicuska, a látszat ellenére zárkózott ember volt. Mindenkivel szót értett, mindenkihez volt egy kedves szava, egy mosolya, de alapvetően keveseket engedett közel magához. Ötven éven át éjt nappallá téve dolgozott, és ahogy végzett a munkával, rohant haza a férjéhez. Ötven éve kettesben, csak egymásnak éltek. Szerettek volna közös gyereket, de ahogy Vera többször mondta, ezt nem adta meg neki a Jóisten.
„Az orvosa mondta, ne menjen vissza dolgozni”
A színésznő talán soha nem hagyta volna abba a mesterségét, ha nincs a balesete. Hat évvel ezelőtt, a Hegedűs a háztetőn előadása közben megbotlott, elesett, eltörött a csípőcsontja, mentő vitte kórházba, utána kilenc hónapig nyomta az ágyat. Felépült, visszatért a Vígszínházba. A Félkegyelmű című darabot még végigpróbálta, de a bemutatót már nem tudta megcsinálni. A legyengült immunrendszerét legionellafertőzés támadta meg. Ebből kigyógyult, de az orvosa azt mondta, ne kísértse tovább az ördögöt, ne menjen vissza dolgozni, nem bírná a szervezete. Erről ő maga így mesélt annak idején a Best magazinban. „Napi két próba, este előadás, való igaz, ez nekem már túl sok lenne. Megfogadtam az orvosom tanácsát. Eleinte fura volt, hogy a nap 24 órájában úgymond ráérek, előtte ötven évig én szinte csak színésznő voltam, reggeltől estig dolgoztam, bent laktam a színházban, most pedig főállású asszony, nő, feleség, nagymama vagyok. Ez eddig kimaradt az életemből. Kicsit későn döbbentem rá, micsoda nagyszerű élmény.”
Meggyógyult, a férje lett beteg
Vera megfogadta az orvosa tanácsát, visszavonult, szinte sehova nem járt, a családon kívül szinte senkivel nem tartotta a kapcsolatot. Jó oka volt erre. Ő ugyanis szépen rendbe jött, viszont közben a férje súlyos beteg lett. A színésznő ekkor döntötte el végérvényesen, hogy soha többet nem megy vissza dolgozni, hanem a nap 24 órájában a férje mellett lesz. Czapp György grafikussal ugyanis ötven éven át véd- és dacszövetségben éltek. Így amikor a férfi beteg lett, Vera megijedt, ahogy a családját, a szüleit, az öccsét, a húgát, esetleg őt is elveszítheti. Ezért is döntött úgy, hogy minden pillanatban ápolja, hozza-viszi a kórházba, kezelésekre, minden percét vele tölti. Amit megfogadott, halálig be is tartotta. Nemhogy dolgozni nem ment többet, szinte sehova nem járt. Még a barátaival, a kollégáival sem igen találkozott. A telefonos megkereséseknek viszont örült, szívesen beszélgetett, és soha nem panaszkodott. Szó nélkül és szeretettel tette a dolgát. Egyetlen félelme volt csupán, ha vele történne valami, ha ő leesik a lábáról, mi lesz Gyurival?! Ki látja őt el, ki gondoskodik róla?! Sírig tartó gyönyörű szerelem volt az övék.
Életre szóló barátság
Amitől félt, bekövetkezett. Vera újra beteg lett, hosszasan volt kórházban, de felgyógyult, hazaengedték, otthon újból tette a dolgát. Aztán történt valami a szervezetében, egyelőre még nem tudni, mi, de 75 évesen az otthonában örökre elaludt. A férjével soha nem beszéltek az elmúlásról, de a színésznőt szíve mélyén ez évtizedek óta foglalkoztatta. Azóta, amióta megismerte Szepes Mária írónőt, akivel aztán örök barátságot kötöttek. Szinte minden könyvét olvasta, A vörös oroszlán című művét egy monodrámában elő is adta. A Best interjúban így mesélt minderről: „Mária kutatta az örök élet italának titkát, a halhatatlanságot, és a könyvében megadja azt a képességet, hogy emlékezzünk előző életeinkre. Szóval ő mondta a halál kapcsán: az élet örök, csak jelmezt cserélünk.”
Venczel Vera 75 évesen már új jelmezben, új helyszínen, az égi színpadon, az égi társulatban, a csillagok között folytatja tovább a pályafutását.
