1996-ban egy olasz világsztár ült Árpád vezér nyergébe, ami rengeteg vitát váltott ki. A Honfoglalás forgatása is bőven adott témát, olyan kulisszatitokra derült fény, amikre ma is felkapjuk a fejünket. Franco Nero gázsija, a magyar hang, a villanypózna és a legendás görögdinnye. Harminc év után is akad miről mesélni.

Kereken harminc évvel ezelőtt mutatták be a Honfoglalás című filmet, amit a magyar honfoglalás 1100. évfordulójára, a millecentenárium alkalmából készítettek. A produkció már megszületése pillanatában kompromisszumokra kényszerült, mégis több mint félmillió magyar nézőt ültetett a moziszékekbe. Árpád vezért ráadásul nem magyar színész, hanem egy világsztár, Franco Nero alakította. A film körül akadtak viták, fanyalgók és legendás bakik is, ám végül éppen a különcségei miatt vált emlékezetes darabbá, amit három évtized múltán sem felejtettelek el az emberek.

Franco Nero baráti áron lovagolt

Nem volt egyszerű megtalálni azt a színészt, akire rá lehetett volna bízni a magyar történelem egyik legfontosabb alakját. Nem véletlen, hogy Koltay Gábor rendezőnek komoly fejtörést okozott, ki legyen Árpád vezér, hiszen nem csupán egy karizmatikus arcot keresett, hanem olyan színészre volt szüksége, aki a vásznon hitelesen vezeti a honfoglalókat, miközben a nyeregben is biztosan ül. Árpád a honfoglalás idején 54 éves volt, a szerephez pedig nem csak erős kisugárzás kellettt. A színésznek gyakorlott lovasnak kellett lennei, valamint íjászkodnia és vívnia is tudnia kellett.

Végül Franco Nero lett a befutó, ám a döntés akkoriban komoly vihart kavart. Sokan nem értették, miért egy olasz színész formálja meg a magyar történelem egyik legismertebb alakját, miközben itthon is akadtak kiváló színészek.

„Kaptunk hideget-meleget, amiért nem magyar játssza a Honfoglalásban Árpád vezért”

– idézte fel később Koltay Gábor, aki szerint ebben a korosztályban nem találtak Magyarországon olyan színészt, aki minden feltételnek megfelelt volna. Nero viszont nem csak a kamera előtt bizonyult jó választásnak: neve önmagában is nemzetközi rangot adott a produkciónak, ráadásul a gázsijában is sikerült meglepően kedvező feltételekben megegyezniük. A rendező visszaemlékezése szerint Franco Nero jelképes összegért vállalta a szerepet, mert fontosnak tartotta, hogy az 1100. évfordulóra Magyarországnak is legyen saját honfoglalásfilmje, ahogyan a környező országok is elkészítették a maguk történelmi alkotását.

Olaszul kiáltott, magyarul szólt

A különös szereposztás miatt azonban egy apró trükkre is szükség volt: Franco Nero a forgatáson olaszul mondta Árpád szövegét, a magyar nézőknek szánt végleges hangot pedig utólag Tordy Géza adta hozzá. A Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színész hangja így végül éppúgy hozzátartozott Nero Árpádjához, mint maga a világsztár arca.

A többi vezérnél már nem kellett hasonló megoldáshoz folyamodni. Olyan legendás magyar színészek álltak a kamerák elé, mint Sinkovits Imre, Bitskey Tibor, Dörner György, Kaszás Géza, Körtvélyessy Zsolt, Csendes László és Csurka László. Igen ám, csakhogy a forgatás közben hamar kiderült, hogy egy történelmi szuperprodukcióhoz nem elég a nagy név és a lelkesedés.

A filmre ugyanis nem jutott állami támogatás, ezért az eredeti forgatókönyvet sem tudták maradéktalanul megvalósítani.

A költségvetés szűkös volt, a produkció gyakorlatilag VHS-re készült. Bár korhű jelmezekre még futotta, elegendő statisztára és látványos számítógépes trükkökre már kevésbé. A forgatást Somogysárdtól Apajpusztán át a Szentendrei-szigetig szervezték, ám a szűkös lehetőségek miatt nem mindenhol sikerült teljesen elrejteni a modern világ nyomait. A szemfüles nézők kiszúrták a földúton maradt gumikeréknyomokat, de a vándorlás jeleneteiben állítólag templomtorony, villanypózna, drótkerítés és még egy dunai uszály is feltűnt.

Bakikból sem volt hiány

Talán a legemlékezetesebb filmes bakik között szerepelt, hogy az ősmagyarok zománcozott bográcsban főztek, és csíkos görögdinnyére lövöldöztek.

Ez utóbbi különösen fájdalmas részlet volt a történelmi hitelességre érzékeny nézőknek, hiszen a görögdinnye csak jó négy évszázaddal később termett meg a Kárpát-medencében.

A Honfoglalás mégis megtalálta a maga közönségét. Több mint félmillióan látták itthon, és a film az amerikai mozikba is eljutott. Létezett egy két és fél órás változata is, a televízióban azonban a 107 perces verzió vált ismertté.

A filmhez készült zene pedig saját életre kelt. A Honfoglalás filmzenealbuma platinalemez lett, több mint százezer példányban kelt el. Demjén Ferenc Kell még egy szó című betétdala pedig máig a magyar könnyűzene egyik ikonikus darabja. Így miközben a film képkockáin akadt villanypózna és modern bogrács, a hozzá kapcsolódó dal generációk emlékezetébe égett. Így lett a vitatott, szűkös körülmények között elkészült alkotásból olyan mozi, amit egy egész nemzedék együtt nézett, és amiről harminc évvel később is van mit mesélni.