A tévés legenda hosszú idő után tért vissza a képernyőre. Most híres pályatársait faggattuk róla. Következzen két igazán autentikus vélemény!

„Több mint fél évszázados – némileg ’hepehupás’ – ismeretségünk alapján is mondhatom, hogy ami a mesterségünket illeti, Friderikusz Sándor az élcsoport éltagja. Bár nem láttam az új műsorát még, kockázat nélkül mondhatom, az RTL személyében a legjobbat kapja a jelenkor kínálatából – kezdi, majd így folytatja. – Valamikor a ködös múltban emlékszem az ifjú Sándorra, aki már rádiós riportjaiban is kereste az újat, a meglepőt. Néha még azon az áron is, hogy a korabeli szellem nehezen viselte, ha valaki addig nem próbált útra lépett. Még inkább ilyen volt, amikor a hazai tévé közegébe került. Kereste és megvalósította az újat, kockáztatott, ha kellett, és egyre biztosabban, egyre nagyobb számban nyerte meg nézőit. A világ miénkénél sokkal fejlettebb, nagyobb lehetőségekkel működő tévéinek a tanulmányozásával azok nyomvonalára vezette a hazai tévézést – sikerrel.”

„Nem kell félteni”

Vitray szerint a „fáradhatatlan és maximalista Fridi” a munkatársaitól is hasonló magatartást követelt, és minden bizonnyal az új „munkahelyen” is ez lesz az igénye. „Ami engem illet, amíg aktív voltam, nem láttam, nem érzékeltem, hogy egyre nehezebb megnyerni a nézők egyre kényeskedőbben válogató tömegét. De Friderikusz Sándort itt sem kell félteni. Bizonyosan meg fogja találni témáiban, szereplőiben, műsoraiban is tévedhetetlenül mindazt, amivel magához vonzza az érdeklődést. Sikert kívánok neki is, az RTL-nek is, de kétségeim nincsenek, hogy lesz is, talán már el is késtem a jókívánsággal.”

Geszti Péter: „Megveszekedetten ragaszkodik a minőséghez”

A kreatív producer-előadó és az ikonikus műsorvezető ismeretsége kereken négy évtizedes múltra tekint vissza. Igen meglepő, Gesztinek mi jut róla eszébe először. „Sosem felejtem el, hogy menő, jól öltözött piperkőcként jött velem szemben a Váci utcán. Akkoriban a legtöbben még butikokból öltözködtünk, de rajta olyan ruhák voltak, amelyekről messziről látszott, nem akárhol vásárolták. Interjút készített velem egy készülő könyvéhez, és nagyon magabiztos volt. Különösnek tartottam, hogy magázódik, ez azóta megváltozott köztünk, már tegeződünk, amit nem akármilyen privilégiumnak tartok – meséli Péter, aki hozzáteszi, nagyjából egy időben vett repülőrajtot a pályafutásuk a nyolcvanas évek végén a Magyar Televízióban. – Bevallom, egy ideig vágytam rá, hogy én is olyan nagyszabású show-műsorokat vezethessek, mint Sándor, főleg, mert azt gondoltam, én még nála is jobban tudnám csinálni – mosolyodik el. – Aztán ez nem jött össze, mert ő jobb üzleti érzékkel is rendelkezett, én meg még nem tartottam ott, azt hittem, elég, ha viccesebb vagyok.”

Az évek során előfordult, hogy kissé eltávolodtak, de az egymás iránt érzett tisztelet ekkoriban sem csorbult. „Bírtam, hogy egyszer vette a fáradságot, és váratlanul felhívott, amikor elégedetlen volt egy televízióműsorban látott szereplésemmel. Más megsértődhetett volna, de jólesett ez a gesztus, hogy vette a fáradságot, és őszinte kritikát mondott. Egyébként jellemző rá a sokirányú figyelem – árulja el Péter. – Később újra rácsodálkoztunk egymásra, rájöttünk, igazából egy csónakban evezünk. Akkor nagyon biztattam, hogy indítsa el a saját podcastját a YouTube-on, becsültem, hogy megújul. Majd még együtt is dolgoztunk, ami komoly sikert hozott.”

Geszti nem is tagadja: Friderikusz újbóli tévés visszatérését örömmel fogadta. „Egyáltalán nem lepett meg. A televíziózás egy örök szerelem Sándornak, aki megszállottja a szakmájának és a minőségnek. Olyannyira, hogy ő vagy dolgozik, vagy alszik, ez a két állapot létezik nála – neveti el magát. – A jelenkori influenszer-kultúra úgy alakult, hogy bármilyen idiótából lehet megmondóember. A lényeges dolgok összekeveredtek a lényegtelenekkel. Ebben a hatalmas zajban még inkább felértékelődnek az olyan teljesítmények, mint Sándoré, akik megveszekedetten ragaszkodik a minőséghez. Amikor vendég voltam ebben az új műsorában, élveztem közelről figyelni, hogy milyen remekül készít interjúkat, és még mindig lehet tanulni tőle.”