Friderikusz Sándor szerint, ha valaki nagyívű karriert akar befutni, azt könnyebben elérheti, ha közben nem vállal gyereket. Pedig ismer ellenpéldákat is.

Friderikusz Sándor a podcastjában Rudolf Péterrel beszélgetett, és a műsor egy pontján egy igen-nem játék kezdődött, amelyben a műsorvezető is részt vett. Az egyik állítás így szólt: „Gyerek nélkül sokkal nagyobb karriert lehet befutni, mintha gyereke van az embernek.” Nos, erre a kijelentésre mindketten máshogyan reagáltak, hiszen míg Rudolf cáfolta ezt, a műsorvezető maximálisan egyetértett a kijelentéssel.

„El sem tudom ezt képzelni, miközben nagyon szeretem a gyerekeket”

Friderikusz azt is kifejtette, miért ért egyet ezen állítással.

„Úgy gondolom, hogy minden más – például egy gyerek is – elvonja a figyelmet attól, hogy az ember a karrierjét egy egyenes pályán tartsa… Tehát én el sem tudom képzelni (hogy édesapa legyen – a szerk.), miközben nagyon szeretem a gyerekeket” – vallotta be Sándor.

„Most ezzel ellentmondok magamnak...”

Igaz, folytatta tovább, nem tudja, milyen lenne, ha családot alapított volna.

„Az egykori gyártásvezetőm mondogatta – aki megőrjített ezzel –, hogy ’ami nincs, az nem hiányzik’. Tehát valószínűleg én ezt azért nem tudom belátni, mert ha nincs, nem tudom, milyen lenne. Ugye, ha az ember csak a fél szemére lát, akkor nem látja a teljes perspektívát. De ha egyszer mindig csak a fél szemére látott, nem is hiányzik neki a perspektíva másik fele. Én váltig állítom, hogy ahhoz, hogy az ember egy totális pályát építsen, a gyerek akadály. Azzal együtt is mondom ezt, hogy nagyon sok érvényes életutat ismerek, ahol egyébként megvalósult ez a pálya. Aki történetesen eszembe jut, egy nő, egy tudós, aki öt gyereket nevelt, a férje elhagyta, és ennek ellenére tökéletes karriert épített. Most ezzel ellentmondok magamnak… Szóval ez valószínűleg személyre szabott…” – gondolkodott hangosan a tévés.

A mai napig fájdalmasan éli meg, hogy nem született testvére

Rudolf Péter minderre úgy reagált, számára nem volt kérdés, hogy a munka mellett családot alapítson.

„Bennem ez valahogy ilyen elvárás is volt, hogy ’akarj gyereket!’. Ez az élet lényege. És én mindig is akartam” – mondta, hozzátéve, hogy bár neki három lánya van, ő maga egyke, ami mindig is fájt neki.

„Ennek is megvan a maga története. Harmincegynéhány éves voltam, amikor az édesanyámék elárulták, hogy lehetett volna testvérem, de akkora nyomorúságban éltünk, hogy az anyagi körülmények egyszerűen nem tették lehetővé. Ha akkor háromévesen hozzászólhattam volna, szívesen éheztem volna – ami egy hülye mondat –, csak legyen egy testvérem. És ez be is akadt nekem. Valahogy azt érzem, hogy húgom lett volna… Ezt én nagyon fájdalmasan éltem meg, és furcsa mód élem meg a mai napig.”