A férjével mindketten kiemelkedő tehetségű írók voltak, akik mélyen értették és tisztelték egymás írásait. Szabó Magda és Szobotka Tibor kapcsolata nemcsak a szerelemről szólt. A közös alkotómunkáról, az irodalom iránti szenvedélyről és a kölcsönös megértésről, szó szerint a sírig tartó szerelemről.

Az Írószövetség balatonlellei fogadásán találkoztak először 1947-ben. Az írónő első látásra szerelmes lett a sármos műfordítóba, érzelmei azonban sokáig viszonzatlanok maradtak. „Csak álltam, néztem rá. Minden sejtem azt mondta, én erre az emberre vártam egész életemen át. (…) Miatta hárítottam el a házassági ajánlatokat, én ennek az ismeretlennek a kedvéért születtem” – fogalmazott Szabó Magda arról a pillanatról, amikor meglátta Szobotka Tibort.

Meghalt a gyermeke

Magda nehéz múltú férfiba szeretett bele. Tibor már a második világháború előtt is írt, nyomtatásban is megjelentek munkái. Közben feleségül vette Márkus-Szoyer Ilit, a Népopera igazgatójának és egy operaénekesnőnek a lányát. A háború miatt alig néhány napot tölthettek csak együtt, és amikor ’44 karácsonyán Ili vajúdni kezdett, Szobotka nem tudta bekísérni a kórházba.

Miközben a főváros ostrom alatt volt, 26-án megszületett a kisfiuk, az író pedig az óvóhelyen várta haza a családját. Ilinél azonban szülés utáni komplikációk léptek fel, így a kórház pincéjében gyertyafénynél operálták meg. Január 6-án Ilit és a kisbabát is hazaszállították, de 9-én reggel előbb a gyermek, majd 12-én Ili is elhunyt. Szobotka a tragédia után született versében ezt írta: „Saját fiát egy lekvárosládában, pelenkák között, s utána az asszonyt, akinek holt jelenléte ijeszti a pince lakóit, őt nem ládában, szekrényben temeti el az utca végén hevenyészett sírba.”

Mindenki a magáét

Aztán Magdában megtalálta azt, aki megadja neki a boldogságot. Az első közös vacsorájukon a Vén Diófa étteremben Magda babfőzeléket rendelt ásványvízzel, mert nem szerette az alkoholt, és a férfi legnagyobb megdöbbenésére elővette macskafejes pénztárcáját, és maga fizette ki a vacsoráját. Szobotkát megrémítette ez az öntudatos, önálló, fiatal nő, aki ráadásul pofon vágta, amikor először meg akarta csókolni. „Tibor akkoriban a Rádióban dolgozott.

Mint hírlett, pajzán és élénk élete volt, ez azonban abban a pillanatban megszűnt, ahogy megpillantottuk egymást. Mint ahogyan fergeteges gyorsasággal eltűnt a horizonton az én vőlegényem is, bizonyos Gerhardt von Erlich kémikus.

Aztán valahogy elfelejtettem értesíteni őt, hogy férjhez mentem. Gerhardt azonban kitartó ember volt, a Vöröskereszttel kerestetett, és meg is talált. Már régen asszony voltam, amikor csengettek a lakásunk ajtaján, és ott állt a volt vőlegény. Mögöttem megjelent a férjem, és nem kellett hosszasan magyarázkodni. Ők ketten ’herr doktor’-nak hívták egymást.”

1948-ban házasodtak össze, de nem volt nagy cécó. „Hogy néztem volna ki csupa fehérben? – mondta a Bestnek Szabó Magda. – Nem a csinnadratta volt a lényeg. Mi ketten együtt sok igaz napot éltünk. Ő a másik felem volt, aki megerősítette bennem a lelkem rendjét. Minden írásomat elolvasta az utolsó betűig, és kegyetlen kritikus volt. Amikor az Abigél első hatvan gépelt oldalát odaadtam neki, azt mondta: ’Milyen jó, hogy nekünk kályhánk van itthon, dobd a tűzbe, és kezd elölről!’”

Tíz évig nem írt

1950 után mindkettőjüket száműzték az irodalmi életből. Tanítani kezdtek, szegénységben, depresszióba süllyedve töltötték napjaikat, de Szobotka mindig biztatta feleségét.

Az írónő karrierje aztán elképesztő magasságokba szárnyalt, férje életében azonban, bár elismert volt, elmaradt az áttörés. Depressziója végigkísérte mindennapjaikat, és felütötte fejét a szakmai féltékenység is. Mindezek ellenére eltéphetetlen kötelék volt köztük. Gyermekük nem született.

Magunktól vettünk el sok örömet akkor, amikor úgy döntöttünk, ez nem az a világ, ahová gyermeket szabad nemzeni. Ez súlyos döntés volt, haláláig megsínyli az ember”

– nyilatkozta az írónő a Best magazinnak. Tulliának hívták volna a lányát, aki így aztán soha nem született meg, ezért lett az egyik kutyája Tullia.

Tibor tüdő- és szívbeteg volt, tíz éven át betegeskedett, mígnem 1982-ben, 68 évesen végzetes szívroham érte. Halála után felesége, aki tíz évig nem írt, végül Megmaradt Szobotkának című művével állított örök emléket férjének, akit 25 évvel élt túl. Ebben a 25 évben úgy érezte, alig él.

Nem éltem túl őt. Egy csodát nem lehet sem újrakezdeni, sem folytatni. Most nincs más dolgom, mint várni a találkozást”

– mondta. Szabó Magda olvasás közben hajtotta örök nyugalomra a fejét saját otthonában 2007-ben.