Az énekesnő nagy változásokon van túl. Az első, ami mindenkinek szemet szúr, az a haja: karakteres, mintha a külseje is tükrözné azt, ami belül történt.

Ami igazán fontos, az viszont nem látszik. Közelgő negyvenedik születésnapja kapcsán mesél az elmúlt 16 évről, arról az időszakról, amely mély lenyomatot hagyott benne.

Beszédes dalok

Soha nem volt az a típus Tarján Zsófi, aki lakatot tesz a szájára, így számára megkönnyebbülést hozott az áprilisi választások eredménye. Élete hosszú korszaka zárult le. Úgy érzi, végre minden elindulhat egy derűsebb úton.

„A direkt politizálástól igyekeztem korábban és most is távol tartani magam, de a dalainkban mindig is igyekeztünk egyértelműen megfogalmazni a véleményünket. A Honeybeast frontembereként olyan számok kötődnek hozzánk, mint a Maradok vagy a Miért töröd magad, amelyek nemcsak személyesek, hanem társadalmi és rendszerkritikus felhangokat is hordoznak” – mondja elöljáróban.

Más világban nőtt fel

Az énekesnő generációja már nem a szocializmus világában nőtt fel. Hogy ez miért jutott eszébe most, arról is szívesen beszél.

„Mi már egy teljesen más tudatba integrálódtunk. Egy szabadabb, demokratikusabb ország képe élt bennünk, és most abban bízom, hogy ez nem csak elképzelés marad. Bízom benne, hogy kialakult az immunitás a magyar emberek lelkében. Egy olyan védőpajzs, amely megakadályozza, hogy visszatérjen a régi világ.”

Az út idáig nem volt könnyű. Zsófi őszintén beszél arról is, mi fájt neki igazán az elmúlt években. „Ami Honeybeast közönségét illeti, végtelenül hálás vagyok, de ezenkívül sajnos az elmúlt években azt is megtapasztaltuk, hogy sok lehetőségből kimaradtunk.

A Petőfi Rádió volt, hogy évekig alig játszotta a Honeybeast dalait.

Mondjuk, hetente egyszer, a hajnali órákban, amikor nagyjából senki nem hallgat rádiót. A legnehezebb talán az volt, hogy ezek a helyzetek sokszor indoklás nélkül történtek. Azt éreztem, hogy periférián vagyunk, és nincs eszköztárunk, ami kezelni tudná a kialakult helyzetet. Volt, hogy visszahallottam: bizonyos körökben úgy tekintettek rám, mint a ’Hernádi lányára’, akinek ’nem adunk’ lehetőséget vagy segítséget.”

Menni vagy maradni?

Az elmúlt időszakban, amikor a koncertjein felcsendültek ezek a dalok, a közönség percekig tapsolt. Ez sok erőt adott neki, megerősítette abban, hogy amit csinál, annak értéke van.

„Ahova engem és a zenekarunkat meghívták, a szervezők és a közönség is ismerte a dalainkat, amelyek a társadalomkritikus témák mellett számos egyéb területet is érintettek, mint például a párkapcsolati helyzetek alakulását és végül mindezek tanulságait. Azt is, miért törjük magunkat bizonyos dolgokért, amelyek valójában nem tesznek boldoggá.

Vagy kalandvágyból maradni akkor is, amikor minden azt sugallja, menni kellene.

Az áprilisi választások eredményével remény költözött a szívembe. Az 1989-es rendszerváltáskor még kisgyerek voltam, így az emlékeim inkább csak hangulatok: mosolygó híradósok, lufikat dobáló emberek. Aztán később kiderült, hogy az egész akkori rendszerváltás egy nagy lufi lett sajnos. Ami most történt, azt másképp látom. Szeretném hinni, hogy az ország megérett egy valódi változásra.”