Rögös út vezetett Tápai Szabina és Kucsera Gábor boldogságáig. Alig másfél éve ugyanis már ők maguk és mindenki más is borítékolta, hogy egy párként biztosan nem folytatják az életüket. De valami egyszer csak megváltozott, amikor Szabina, majd őt követve Gábor is egy keresztény közösség tagja lett. A hit újra közelebb hozta őket egymáshoz, a nagy beszélgetések, és ahogy ők fogalmaznak, az „Istennel kötött hármas egységük” válás helyett egy újabb igent, egy második esküvőt, a szövetségük megerősítését hozta el számukra. Kíváncsiak voltunk, a közel egyévnyi boldogságot hogyan élik meg, miben változtak? És hogy egy gondoktól mentes, tökéletes életet kell elképzelnünk, ha róluk van szó?
„Bocsánatot kérünk”
A háromgyermekes édesanya egyből leszögezte: még véletlenül sem szeretne olyan tévútra vinni bárkit is, hogy náluk mindig minden idilli. „Nagyon fontosnak tartom azt elmondani, hogy egyáltalán nem élünk álomvilágban. Nem csodálatos mindig minden. Nálunk is vannak feszültségek. Van, hogy rossz lábbal kelünk, hogy hosszú volt egy nap, hogy odapirítunk a másiknak. Csak már egészen máshogy kezeljük a negatívat. Míg régen gyűjtögettük magunkban a sérelmeket, most kimondjuk, megbeszéljük, bocsánatot kérünk a másiktól, aki ezt elfogadja. Hiszen Isten is megbocsát mindenkinek, akkor kik vagyunk mi, hogy ezt ne tegyük meg? Hittel és szeretettel pedig sokkal könnyebben, gyorsabban átlendülünk a problémákon” – meséli Szabina. Úgy érzi, mára olyan stabil az összetartozás és a szeretet érzése közöttük a férjével, ami egy előtte sosem tapasztalt nyugalmat és biztonságérzetet ad számukra. Tudják, hogy történjék bármi, ők egy pár és egy család örökre.
„Dicsérjük a másikat”
Meggyőződésük, hogy mindez csak Isten segítségével sikerülhetett nekik, és hogy az Úr segített abban is, hogy az egymásnak okozott régi fájdalmak megszűnjenek bennük. „A hittel egy gyógyulási folyamat kezdődött el számunkra. Isten meggyógyította a szívünket, a lelkünket Gabival. Olyannyira, hogy én mára nem emlékszem olyan érzésekre, amik egykor tiporták a szívemet és bizonylatságot okoztak – gondolkodik el Szabina. Noha régen sportolókként a versengés is sokszor helyet kapott az életükben, ehelyett ma inkább elismerik és felemelik egymást. – Ahogy az egyikünk formálódott, ment vele a másik, és az életünk egyértelműen attól változott meg gyökeresen, hogy bibliai tanítások szerint élünk. Például mára felül tudunk emelkedni a saját egónkon, és dicsérjük a másikat. És ami nagyon fontos, nagyon sokat változott a beszélgetéseink minősége. Legyen szó munkáról, lelki dolgokról, bármiről, mára nyugodtan tudtunk kommunikálni egymással, és a legnagyobb megértéssel igyekszünk a másik felé fordulni.”
Havi egy randinap
A mindennapi rutinjukba is kerültek aprónak tűnő, mégis nagyon fontos változások. „Gabi régebben nem kávézott, de az elmúlt egy évben rászokott, és amióta újra együtt élünk, minden reggel együtt isszuk meg. Nem számít, hogy csak öt percünk van, és közben a gyerekek már ébredeznek, de együtt indítjuk a napot. Ezután pedig, ha tudjuk, akkor mindig együtt visszük őket iskolába, óvodába – meséli Szabina, aki nem enged a megbeszélt havi egy romatikából sem. – Gabival mindketten nagyon ragaszkodunk a gyerekeinkhez, és szeretünk velük lenni, de észrevettük, hogy így soha nem jut kellő figyelem egymásra. Lehet a múltban ez is probléma volt… Úgyhogy a nagyszülők segítségével újabban minden hónapban van egy randinapunk. Ilyenkor mindig kinézünk egy célpontot, de figyelünk rá, hogy ne legyen túl messze, hogy ne az utazással menjen el az idő, és együtt töltődünk. Vacsizunk, wellnessezünk, filmezünk, pihenünk. Kell ez nekünk.”
Közös a munka is
Korábban egyikük sem hitte volna, hogy képesek lesznek együtt dolgozni, az elmúlt időszak és az újrakezdés azonban ezt is megadta számukra. „Fél éve indítottuk el a saját vállalkozásunkat: mosogató-öblítőszert forgalmazunk. Van, hogy egész napokat együtt töltünk, tárgyalunk, és nemhogy zavaró, hanem jó dolog, hogy kettesben tudunk lenni. Ilyenkor is kihasználjuk az időt, hogy beszélgessünk.”
Kiemelt kép és fotók: Archív
