Eljegyzésükön egyáltalán nem Ungvári Miklós, az egykori exatlonos tervei szerint alakultak a dolgok. „Olyan volt, mintha A mi kis falunk című sorozat főszereplőjévé váltam volna – mosolyog az egykori élsportoló. – Nagyon készültem rá, sokszor elképzeltem, hogy egy meseszép tengerparton, esetleg egy nagyvárosban kerül rá sor, végül azonban Erdély mellett döntöttem, mert Dóri innen származik, és ez a szívének legkedvesebb hely a világon. Az első júniusi hétvégén hazalátogattunk a családjához Farkaslakára. Itt azonban családi forgatagba csöppentünk, és egész hétvégén nem akart eljönni a megfelelő pillanat, hogy feltegyem a nagy kérdést. Végül vasárnap este megkérdeztem tőle, nem akar-e hazamenni inni egy teát.”
Rúzsa Magdi segített
Miki váratlan javaslata Demeter Dórának egyáltalán nem tűnt szokatlannak. „Még ekkor sem sejtettem semmit, pedig este 11-kor ritkán teázunk – mondja nevetve a fiatal feleség. – Amikor hazamentünk, berakta Rúzsa Magdi Egyszer című számát, a dal végén pedig letérdelt, és megkérte a kezem. Mondanom sem kell, potyogtak a könnyeink, a teából pezsgő lett. A családomnak is szóltunk, és egy rögtönzött kis ünneplést tartottunk.”
Az év sztáreseménye hamarosan! Szavazz a sztárokra, és nyerj!
Az esküvő szervezésére alig három hónapjuk maradt. „Mindenképpen kora őszi esküvőt szerettünk volna. Az első dátum szeptember 7-re esett, és Mikinek nagy álma volt, hogy fogattal érkezzen meg az esküvőjére. A barátai között több fogathajó is van, csakhogy pont ezen a napon rendezték a fogathajtó-világbajnokságot Szilvásváradon, ezért áttettük a dátumot szeptember 15-re. Ezt leszámítva minden gördülékenyen ment a szervezésben: igazi csapatmunka volt. A családunk és a barátaink is rengeteget segítettek.”
Meg volt kötve a kezük
A helyszín természetesen a ceglédi dzsúdócsarnok volt. „400 fő befogadására alkalmas, így a vendéglistát nem tudtuk növelni, bármennyire is szerettük volna. Utólag hallottuk, hogy van olyan ismerősünk, aki megsértődött, amiért nem hívtuk meg, de meg volt kötve a kezünk − szabadkozik Dóra. Ettől függetlenül a nagy nap igazán felejthetetlenre sikerült, még ha kezdetben az égiek nem is könnyítették meg a dolgukat. – Cegléden aznap reggel szakadt az eső, Miki le akart mondani a vágyott fogatos érkezésről. Szerencsére sikerült lebeszélni róla, és végül minden nagyszerűen sikerült – meséli Dóra. – Hamisítatlan hagyományos esküvőnk volt, templomi szertartással, tyúkhúslevessel és népes vendégsereggel. Emlékszem, apukám vezetett az oltárhoz. Volt egy pillanat, amikor körülnéztem, és arra gondoltam, milyen szerencsés vagyok, amiért ilyen csodálatosra sikerült a mi nagy napunk!”
A ruha nem bírta gyűrődést
Az i-re a pontot aztán a hajnalig tartó lagzi tette fel. „A barátaim azt szokták mondani, inkább táncoljak, mint énekeljek, mert a port inkább elviselik, mint az énekhangomat – mondja nevetve Miki. – De nem vigyáztunk a hangszálakra. Több olyan pillanat is volt, amikor az egész násznép a táncparketten ropta. A barátaink felkaptak minket ,és elkezdtek dobálni, Dóri ruhája el is szakadt egy ponton, de nem számított. Fergeteges hangulat volt. Minden elképzelésünket felülmúlta az esküvőnk. Olyannyira, hogy még a köszönőajándékokat is elfelejtettük odaadni a vendégeknek, persze utólag pótoltuk – vallja be Miki. A mesebeli menyegző után már nem csak lélekben érezték magukat a felhők felett, ugyanis Santorini felé vették az irányt. – Ezt az utazást kaptuk a násznagyainktól. Jó volt a tengerparton kipihenni a fáradalmakat, ugyanakkor folyton azon kaptuk magunkat, hogy az esküvői képeket nézegetjük. Ezt a napot biztosan sosem felejtjük el” – összegzi Miki.
A fotóra kattintva galériánkban megnézheti az esküvő felejthetetlen pillanatait!
Marad a kétlakiság
Ungvári Miki feleségét, Dórit a fővárosba köti a munkája, újdonsült férjét pedig Ceglédre szólítja a kötelessége, így jelenleg kétlaki életet élnek. „A hét első napjait általában a fővárosban töltjük, a második felét pedig vidéken. Berendezkedtünk erre az életformára, jó így elmenekülni a fővárosból. De tudjuk, hogy ez az állapot csak ideig-óráig tartható, addig, amíg nem bővül a családunk” – mondja mosolyogva Dóra.
Kiemelt kép és fotók: Horváth Tamás