Címlapsztori

Gallusz Nikolett: „Színésznőként olyan szoros rend szerint kell élnünk, hogy nincs is időnk szeszélyeskedésre”

Az évek során sokat tanult a szerelemről, nemcsak a magánéletéből, hanem színpadi szerepei által is.

Szegeden a Rebecca című musical bemutatójára készült Gallusz Nikolett, aki az egyik szereposztásban Mrs. Danverst, az elhunyt úrnőjéért is betegesen rajongó házvezetőnőt alakította, a darabban Udvaros Dorottya is főszerepet játszott. A színésznő azt mondja, ebből a szerepből is van mit tanulnia és felhasználnia saját lelki fejlődése érdekében.

Lelki fejlődés

„Az életem elején abba a ­hibába estem, hogy azt gondoltam: a szeretet, a szerelem, a rajongás az a reakció, amit belőlem kivált a másik ember. Az életünk során aztán sokat tanulunk magunkról, akár akaratlanul is, én ráadásul ennek még elébe is mentem, tanulni akartam az emberi pszichéről, és elkezdtem mentálhigiénés tanulmányokat folytatni. Érdekelt a saját lelki fejlődésem, a saját buktatóim, a hibák, amiket nem akartam újra elkövetni – mondja Niki. – Sem a szakmámban, sem a magánéletemben nem jellemző rám, hogy megrántsam a vállam, és azt mondjam: én ilyen vagyok, ilyen maradok. Azt gondolom, ha rossz útirányt veszek, azon lehet változtatni, lelki dolgokban folyamatosan lehet fejlődni. Nem kell ugyanolyannak maradnunk, változtathatunk az életünkön.”

Érzékeny, intelligens, finom párra van szüksége (Fotó: Archív)

„Az igazi szeretet kölcsönös”

A színésznő sokat olvasott lelki témákban. „A nálam okosabbak is azt mondják, hogy a szerelem nem az a kémiai reakció, amit kivált belőlünk egy másik ember. Az egyfajta pszichózis, ami elvakultságot eredményez, és adott esetben tragédiákhoz vezet, mert valaki vagy elemésztődik benne, vagy a másikat kergeti őrületbe. Az általam megformált Mrs. Danvers sorstragédiája is az, hogy egy ember köré építette fel a valóságát. Az érzelmei nem egészségesek, a saját életét annyira másra építette, hogy az illető nélkül már nem maradt értéke. Úgy képzelem, hogy ez a nappal kemény nő este leveszi az egyenruháját, és a saját szobájában átsírja az éjszakát – magyarázza a színésznő. – Ez a darab azt tanítja nekem, hogy nem szabad egy emberre ráruházni minden lelki értelemben vett értékünket. Az igazi szeretet kölcsönös. Nem gyötrelmet, nem fájdalmat, nem hiányérzetet kelt, hanem feltölti az embert, megnyugtat, biztonságot ad.”

Pontos időbeosztás szerint él (Fotó: Archív)

Nem a szenvedély diktál

Niki szerint ezek a szerepek óva intik őt attól, hogy a valódi szerelmet összekeverje a szenvedéllyel. „Nagyon sok magányos nővel találkozom a pályámon. Nekem másfél éve van egy nagyon kiegyensúlyozott, harmonikus, csodálatos párkapcsolatom, ami lassan, finoman fejlődik. Egy kolléganő hatalmas lelkesedéssel azt kérdezte: ’Akkor most nagyon-nagyon szerelmes vagy?’ Erre azt tudom mondani, hogy hála istennek, nem. Ebből most nem azt kell kihallani, hogy ne lennék szerelmes, vagy ne lennének mély érzéseim, még azt sem, hogy ne lenne bennem szenvedély, de nem ez a szenvedély diktálja az életemet. Mert az olyan, mint egy drog, az ember keresi, és mindig más mellett találja magát. Én viszont mindig fix partnert, életre szóló szövetségest kerestem. Ezelőtt volt egy 13 éven át működő párkapcsolatom. A mai napig, amikor beszélgetünk, elmondjuk, hogy milyen szerencsések voltunk a kapcsolatunkban. Aztán az életformánk megváltozott, az övé is és az enyém is, és már nem működött valahogy az egymáshoz alkalmazkodás. Most viszont másfél éve növekszik az új kapcsolatom, de nem eszement, buta módon, hanem tudatosan megvizsgálva, milyen hatással van rám, és én milyen hatással vagyok őrá. Az én pályámmal ez eleve nem egyszerű, hiszen én a színpadnak szenteltem az életem. A színházi vállalásaimat a tudásomhoz képest a legjobban akarom teljesíteni, ez pedig olyan mindennapos feladat, amit a páromnak tolerálnia kell. Nekem pedig figyelnem kell arra, hogy az én életmódom őt nem károsíthatja. Nagyon örül a sikereimnek, és azt is elfogadja, hogy most például Szegedre én nem nyaralni jöttem. Pontos beosztás szerint élek: megvan, mikor eszem, mikor énekelek be, mikor sminkelek, hogy készülök a próbákra, majd az előadásokra. Nekem ilyen érzékeny, intelligens, finom párra van szükségem, aki ezt megérti. A színésznőket körbelengi egy előítélet, hogy szeszélyesek, de valójában olyan szoros rend szerint kell élnünk, hogy nincs is időnk szeszélyeskedésre.”

Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu

A STORY LEGFRISSEBB SZÁMÁT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Megjelent a Story rejtvény különszáma!

Kövess minket az Instagramon is!