Valkó Eszter párja, Radócz Péter sem ismeretlen a tévénézők számára, hiszen egykor együtt szerepeltek a Nyerő Páros első évadában, majd pedig a Love Bisztró című műsorban. A biológusként dolgozó szakember 2018-ban kapott egy remek munkaehetőséget Hollandiában, ezért úgy döntöttek, belevágnak az ismeretlenbe és kiköltöznek. „Nyilván voltak félelmeim, de a kalandvágyó természetem és a férjem meggyőzött. Peti először Maastrichtban kezdett dolgozni egy gyógyszeripari cégnél, ott töltött majdnem négy évet. Maastricht egy szeles kisváros rengeteg külföldivel és egyetemistával. Tökéletes hely arra, hogy az ember beleszokjon a holland hétköznapokba. Aztán Peti új kihívásokra vágyott, úgyhogy továbbálltunk” – kezd bele Eszter.
Hat év, három költözés
Egy rövidebb időre Groningenbe költöztek, aminek az egykori műsorvezető fájó szívvel intett búcsút. „Ott volt a leggazdagabb a szociális életünk. Nagyszerű társaságunk lett, ami egy magamfajta embernek kulcsfontosságú tényező. De Peti Amszterdamban kapott munkát, így a közelében lévő Utrechtbe jöttünk. Nagy váltás volt ez nekem, itt olykor magányosnak is éreztem magam. De így legalább kis túlzással elmondhatom, Hollandia minden szegletéből kaptam egy kicsit, hiszen 6 év alatt három nagyon különböző városban éltünk” – meséli.
Helyi hóbortok
Megszerette a hollandokat, bár van néhány olyan szokás, amivel ennyi idő alatt sem sikerült megbarátkoznia. „Talán meglepően hangzik, de itt nem esznek meleg ebédet. Valamilyen gyümölcs, esetleg saláta, és ennyi. Egyáltalán nem bonyolítják túl az étkezést. Magyarként ezt nagyon érdekes megtapasztalni. Emellett abba sem volt könnyű beleszokni, hogy itt mindent legalább két hétre előre meg kell tervezni. Teljesen elképzelhetetlen, hogy bejelentetlenül betoppansz a barátaidhoz, vagy csak átugrasz egy kávéra a szomszédhoz. Ebből eleinte akadtak is nehézségeim – vallja meg őszintén az egykori műsorvezető. A családból egyértelműen kisfiuknak, az immár 5 éves Simonnak ment a legkönnyebben a holland mindennapokba való beilleszkedés. – 45 évesen szültem, ő egy kései gyermek, ennek minden előnyével és hátrányával. Engedékeny édesanya vagyok. Egyébként mulatságos megélni azt, hogy az 5 éves fiam néha egy olyan nyelven szól hozzám, amelyet jobban beszél, mint én magam. Az édesapja sem egy nyelvzsonglőr, ezért gyakran előfordul, hogy kijavít minket, mit hogyan kell ejteni helyesen, akcentus nélkül – mondja nevetve. Simi nem véletlenül beszél jobban hollandul szüleinél, ugyanis olyan iskolába jár, ahol jórészt helyi osztálytársai vannak. – Itt ötévesen kezdenek iskolába járni a gyerekek. De nem csak ebben különbözik a rendszer. Itt már ebben a korban nagyfokú önállóságra nevelik őket. Aztán például a játszótéren onnan lehet tudni, melyik gyerek külföldi, hogy tuti, hogy csak ők viselnek sapkát. Az is meglepő volt számomra, hogy Siminek van olyan osztálytársa, aki mindössze egy banánt vitt ebédre az iskolába, és nem azért, mert csak ennyit engedhetnek meg maguknak a szülei” – taglalja Eszter.
Új fejezet kezdődik
Siminek és az egész családnak azonban hamarosan nem csak iskolát, de országot is kell váltania, ugyanis augusztusban Svájcba költöznek. „Peti kapott egy nagyszerű lehetőséget egy zürichi gyógyszergyártó cégnél, és hosszas gondolkodás után úgy döntöttünk, odaköltözünk. A testvérem ott él, ez is fontos szempont volt. Simonnak biztos nem lesz egyszerű, de most még talán abban a korban van, amikor ezt meg tudjuk lépni anélkül, hogy nagyon fájna neki. Ezután néhány évig tuti nem költözöm sehova” – mondta nevetve.
Van, amiből nem enged
Eszter vajszívű édesanyának tartja magát, egy dologhoz azonban ragaszkodik a gyermeknevelést illetően. „Mindenképpen szeretném, ha Simon jól beszélne magyarul, megtanulna írni, olvasni is. Ez külföldi környezetben nem lesz könnyű, de ha kell, én fogom megtanítani ezekre.”
Kiemelt kép és fotók: Archív
