Fél évszázada vannak együtt a feleségével, ritka kincs ez két ember életében.
Várkonyi András: Ez nem feltétlenül az én érdemem, sokkal inkább a feleségemé. Ő a család motorja, összetartó ereje.
Hogy kezdődött ez az ötven év?
V. A.: Mielőtt megnősültem, négy évig vidéken, Békéscsabán és a Kaposváron voltam színész. Egy idő után magányosnak éreztem magam. Gondoltam, jó lenne már révbe érni. Marit ismertem, tetszett nekem, hívogattam telefonon. Sokáig lepattintott, majd látta a televízióban az egyik kaposvári színházi előadásunkat, és utána felhívott. Így kezdődött… Az esküvőt is én forszíroztam. A feleségem fiatal volt, féltette a szabadságát. Úgy gondolta, a házasság kötöttségekkel jár, ráér még erre. De aztán beadta a derekát. Egyetlen percig sem bántuk meg soha, hogy ötven éve összekötöttük az életünket.
Otthagyta Kaposvárt, és hogyan tovább?
V. A.: Feljöttem Budapestre. Fél évig nem volt munkám, így elszerződtem a Balaton mellé bárzongoristának. Szórakozóhelyeken, üdülőkben egy Pintyő nevű cigányprímással játszottunk tánczenét. Sok pénzt kerestünk, mind el is tapsoltuk. Közben felvettek az ELTE bölcsészkarára, majd leszerződtem a Vidám Színpadhoz. Egyetem, színház, Mari, kitágult előttem a világ.
Két évtizeden át a Barátok közt Vili bácsija volt, önálló estjeivel járta az országot. Most mintha kevesebb feladata lenne.
V. A.: Hetvenöt éves vagyok, már nem ugyanaz a tempóm, mint, mondjuk, húsz évvel ezelőtt. De még így is van bőven munkám. Nemrégiben még két gyerekdarabban játszottam az Újszínházban, az Országjáró Mátyás királyban és A nagy ho-ho-horgászban. Az utóbbiban én voltam az öreg hal. Most pedig utazó előadásokkal járom az országot, például a Tigris Lili krimivel, a Bál a Savoyban operettel. Ebben az inast játszom. Mellette szinkronizálok, művészi beszédet tanítok a Talent nevű iskolában. Jávor Páltól Geszti Péterig elemezzük a beszédet, a zenét, mert ugye a zene és próza kapcsolata nagyon fontos. Szóval nem unatkozom.
Éveken át együtt dolgoztak Fodor Zsókával, Magdi anyussal. Az a hír járja, hogy már nem beszélnek egymással.
V. A.: Zsóka kétszer is súlyos szakmai hibát vétett. Konkrétan nem jött el a fellépésünkre, az elsőt elnéztem neki, a másodikat nem.
Visszatérve az aranylakodalmára, nagy ünnepség volt?
V. A.: Négyesben ünnepeltünk egy pilisvörösvári étteremben, a fiam, a menyem, a feleségem és én.
A 12 éves unokája nem volt ott?
V. A.: A fiamék elváltak. Az unokánk kéthetente van az édesapjával, ezen a héten éppen nem nála volt. Egyébként Gyuszi két évvel ezelőtt újra nősült. Van egy nagyon aranyos menyem, a mi Timink.
Milyen az unokája, és ön milyen nagypapa?
V. A.: Balázs kiskamasz, kis csibész. Imádom, rám mindig azt mondja a családom, hogy idétlen nagypapa vagyok. Igazuk van, szeretek vele hülyéskedni, jól kijövünk egymással.
A boldogsága mellé sajnos fájdalom is vegyül. Volt két év az életében, amikor egymás után három családtagját is elveszítette. A 39 éves színésznő lányát, az öccsét és az édesapját. Hogyan lehetett ezt túlélni?
V. A.: Sok tanulással, sok munkával, hogy ne legyen időm, energiám gondolkodni. Felajánlották, menjek szabadságra. De ha otthon maradok, és nem csinálok semmit, abba beleőrültem volna. Amikor Andrea súlyos beteg lett, sokáig el sem hittük, hogy ez velünk megtörténhet. Az, hogy egy szülő elveszítheti a gyermekét. Az egészséges ember védekezőképessége ugyanis ebből indul ki. Mégis megtörtént. Volt ugyan egy hajszálnyi reményünk, hogy Andika meggyógyulhat. Akkoriban indult a rákgyógyításban egy új terápia, és ő is megkapta. Voltak hónapok, amikor jól volt, tudott dolgozni, aztán visszaesett. Felfoghatatlan, hogy nincs többé. A mai napig képtelen vagyok róla hosszabban mesélni. Utána jött az öcsém, majd az édesapám halála, ő 94 évesen ment el. Senkinek nem kívánom, amit akkor átéltem és azóta átélek.
Kiemelt képek: Steindl Gabriella, Birton Szabolcs/fotocentral.hu
