„Hall még? Érzi még a jobb oldalát?” – ezeket a kérdéseket hallotta a körülötte álló orvosoktól. „Még? Ez azt jelenti, hogy lebénulok és elvesztem a hallásomat? Az nem lehet, énekesnő és énektanár vagyok, ez az életem, gondoltam magamban” – meséli Szatmári Orsi élete legsötétebb óráiról, amikor súlyos betegséggel diagnosztizálták.
Megvalósította az álmait
Ám még akkor is azt gondolta, nincs vége az életének, hiszen hobbija a kertje, és majd dolgozik kertészként. Orsi ezt a pozitív szemléletét otthonról hozta. Szép gyermekkora volt, szerető családban nőtt fel húgával. Később énekelt idehaza, sőt Amerikában is, tagja volt a sikeres Akt együttesnek és közreműködött Cserháti Zsuzsa lemezén is. Hét évig az X-Faktor énektanáraként dolgozott, és minden este hallottuk, ahogy a Barátok közt főcímdalát énekli. „Tizenöt évesen eldöntöttem, hogy negyvenéves koromra kertes házam lesz, és így is lett. Elfogadtam, hogy az élet úgy irányította a dolgaimat, hogy a tanításban tudjak kiteljesedni. Lett egy kis stúdióm, ahol a növendékeimet oktatom” – sorolja Orsi. Mindenből látszik, hogy bizony sokat dolgozott, amellett, hogy persze jutott azért ideje a családra és a barátaira is, de ahogyan mondja, nem volt egyensúlyban az élete. Erre csak egy példa: húsz év alatt kétszer volt csak nyaralni. A másodikon történt baj 2022-ben: Törökországból súlyos hasmenéssel, hányással került haza. „A következő napokban már nem bírtam tanítani, erőteljes szédülés és rosszullét lett rajtam úrrá, ezután az ügyeletre kerültem, ahol azonnal infúzióra kötöttek.”
„Jó érzés tudni, szeretve vagyok”
Az orvosok megállapították, hogy a Herpes zoster vírus támadta meg, ami egy hármas típusú herpesz, és elsősorban a hatvan év feletti férfiakat támadja meg, nőket igen ritkán. „Több kórházat és ájulást követően bekerültem a Honvéd Kórházba egy vírusellenes kezelésre, majd a SOTE-ra, ahol dr. Szirmai Ágnes neurológus, fül-orr-gégész gyógyított meg. Akkor már megtámadta a fülemet a vírus, és ez iszonyatos fájdalommal járt. Lebénulhatott volna az arcom, és a fél fülemre megsüketülhettem volna, ha késve kapom meg a kezelést – mondja Orsi, akinek az egyensúlyközpontját is megtámadta a betegség. – Fél évig tartott a rehabilitáció, erre az időre anyukám hozzám költözött, apa hétvégeken jött, de látogattak a barátaim és a tanítványaim is. Nekik mondtam, hogy megértem, ha másik tanárhoz mennek, mert ilyen hosszú időt nem szabad kihagyni. Szavak nincsenek arra, mit érzek amiatt, hogy mindannyian megvárták, hogy felépüljek. Jó érzés tudni, mennyire szeretve vagyok.” Orsi egyébként jelnek vette, hogy az egyensúlyközpontját támadta meg a betegség, rájött, hogy a saját élete nincs egyensúlyban, túl sok volt a munka, túl kevés idő és energia jutott önmagára. „Pedig hányszor hallottam: találd meg a lelki békédet, légy harmóniában önmagaddal, és azt hittem, én így élek, de kiderült, hogy nem.”
Már csak egy társ hiányzik
A pozitív életszemlélete, a rá jellemző könnyedség, a humora és a lábadozása során megtapasztalt szeretet segítette abban, hogy változtatni tudjon. „Én lettem a saját életem főszereplője, már tudok nemet mondani, szakítok időt arra, hogy jógázzak, amit imádok, és sok időt töltök a kertemben. A reggel és a délelőtt az enyém és a kutyusomé, Zsömié, és minden harmadik hónap utolsó hetében szabadságon vagyok. Ha innen nézem, nem bánom, hogy hosszú időre súlyos beteg lettem, mert ez kellett ahhoz, hogy végül azt az életet éljem, ami igazán boldoggá tesz – mondja jókedvűen az énekesnő, és hozzáteszi, elégedett az életével. – Talán már csak egy társ hiányzik az életemből, de tudom, hogy jön majd az az egy, akit nekem szánt a sors a nyolcmilliárd közül.”
Nem bánja, hogy nem lett anya
Az énekesnő hosszú éveken keresztül vágyott gyerekre, de nem adatott meg számára az anyaság. Sokat dolgozott azon, hogy az állandó hiányérzetet megszüntesse életében, és helyette az élet örömeire fókuszáljon. „Az egy tanulási folyamat, hogy ez ne egy tragédia legyen, hanem elfogadd, aztán elengedd, és végül meglásd az élet azon további szépségeit, amik amúgy a világban vannak.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu