Bár a Barátok közt egykori színésznői ma már jóban vannak, ki hinné, hogy a sorozat három szexszimbóluma először nem is kedvelte egymást? Konkurenciát láttak a másikban. Ami viszont összekötötte őket, az az volt, hogy Rékasi Károlytól tartottak, talán neki akartak a legjobban bizonyítani. Az idő lett a legjobb gyógyír minden problémára!
„Frászt kaptam Erikától”
A fotózáson azt mesélik, a forgatásokon is ilyen fergeteges volt a hangulat. „Mi nemcsak hangoztattuk, hogy olyanok vagyunk, mint egy család, hanem tényleg testvérként tekintettünk a másikra – meséli Lékai-Kiss Ramóna, aki 16 éven át bújt Zsófi bőrébe. – Megtanultunk összetartani, bármi történt, egymás mögé állni. Rengeteget buliztunk, társasoztunk együtt.” De azt egyikük sem tagadja, hogy bizony az idő is kellett ahhoz, mire ez a szoros kapcsolat kialakult köztük. „Ismerjük el, kezdetben mi hárman, lányok nem szíveltük egymást… – neveti el magát Ramóna. – Tettünk a dolgunkat tisztességgel, de a háttérben nehezen szoktunk össze. Emlékszem, én érkeztem először, élveztem is a hercegnői szerepet. Majd fél évre rá bejelentették, hogy jön egy másik lány… Amikor megláttam Szabó Erikát a maga 90-60-90-es méreteivel, egyenesen frászt kaptam. Az meg már csak hab volt a tortán, amikor megjelent egy szépségkirálynő is…”
Erika és Som-Balogh Edina nem is titkolja, hogy nekik, kettőjüknek nehezebb és hosszabb utat kellett bejárniuk. „Nyolcosztályos gimis voltam, jól tanultam, röplabdáztam, szinte még a kiskamaszok mindennapjait éltem, majd kettőt pislogtam, és az ország legnépszerűbb sorozatában találtam magam – emlékszik vissza Erika. – Ráadásul ez a szexilány-kép tőlem, a dabasi diáktól, aki reggelente a sárga busszal járt fel a forgatásokra, végtelenül távol állt. Végül pont az az ember segített beilleszkedni, akitől azt a legkevésbé sem vártam – Rami.” Történt ugyanis, hogy a két lánynak egy közös fotózást szervezett az élet. A gyártásvezető pedig megkérte Ramónát, hadd aludjon az albérletében Erika, hogy tudjon pihenni, ne hajnalban kelljen felbuszoznia. „Emlékszem, teljesen kiborultam az ötlettől, de nem volt merszem nemet mondani – meséli Rami. – Végül remekül sült el a dolog, végigbeszélgettük az éjszakát, és egy azóta is tartó szoros barátságot kötöttünk. A közös öltözőnk onnantól kezdve mindig visszhangzott a nevetéstől.”
„Tarts ki, menni fog!”
Som-Balogh Edinára hasonló körök vártak… Igen, ő az előítélettel azért szembesült, mert a 180 centis magasságán és a hosszú, szőke haján túl még egy elég meghatározó címmel is érkezett a társaságba… „Szépségkirálynő voltam, és ezt nem bocsátották meg nekem – meséli mosolyogva. – Egyszerűen nem tudtak vele mit kezdeni. Mára megértettem: önmagam ellen is dolgozhattam azzal, hogy mindig csinosan, szépen kisminkelve érkeztem. A többiek csak idővel értették meg: nem az volt a célom, hogy bárkit is elcsábítsak, csak így éreztem jól magam a bőrömben. Emlékszem, abban a két évben, míg nem fogadtak be, titkon rengeteget sírtam. Engem addig otthon egy védőburok vett körül, a rosszindulatot csak a filmekből ismertem. Érdekes módon nekem is Rami segített ebből az érzelmi gödörből kikecmeregni. Meglátta egyszer, hogy magamban zuhanva ülök, épp nyeltem a könnyeimet, mert valaki nagyon megbántott… Odajött, és azt mondta: ’Mindenkinek nehéz volt, neked is menni fog, tarts ki!’ Ott és akkor megtört a jég. Felszívtam magam, a lányok pedig végül befogadtak.”
Később persze rájöttek, hogy valójában nincs is miért féltékenynek lenniük egymásra, hiszen ők hárman nem is lehetnének különbözőbbek. Más a személyiségük, eltérő az ízlésük, így például nem is voltak oda soha ugyanazért a férfiért. Ám az, hogy ők nem tetszettek volna mindannyian egy pasinak, már más téma… „Én még a férjeinkért sem tenném tűzbe a kezemet – viccelődik nevetve Ramóna. – Jól tudom, Máté – Lékai Máté (a szerk.) – gyönyörűnek látja mindkét lányt… A múltkor, amikor a fiam puszi helyett inkább pacsit adott Erikának, Máté kérdezte is tőle: ’Komolyan? Kisfiam, tudod, te, ki ez a csajszi?!’”
Karcsi, a pontos
A három színésznő abban is egyetért, hogy ha akadt olyan kollégájuk, akitől tartottak, az pont Rékasi Károly volt… „Karcsi, a pontos, így hívtunk a hátad mögött, tudtad? – fordul a színészhez Erika. – Már elárulhatom, ha veled volt jelenetünk, arra mindig nagyon felkészültünk. Persze nem féltünk tőled, mert tudtuk, hogy akkora a szíved, mint a Balaton, ám meg akartunk neked felelni.” „Igen, szigorú voltam, de azért, mert jól tudtam: ha valaki elúszik, akkor mindenki megcsúszik… És egyébként is én mástól is csak azt vártam el, amit saját magamtól” – mondja a színész.
A színésznek Ramónával és Edinával volt a sorozatban a legtöbb közös jelenete. „Amikor Ramival forgattunk, azt szerették a stábtagok – mert tudták, hogy gyorsan fogunk végezni. Benned, Edina pedig azt értékeltem, hogy fejlődni akartál. Talán te voltál az, aki a legtapasztalatlanabbul érkezett ebbe a sorozatba, de mennyit küzdöttél azért, hogy jobb legyél!” Edina szerint úgy nem volt nehéz dolga, hogy Károly ennyit segített neki. „Emlékszem, órákig magyaráztad nekem, melyik kamera mit lát.” A lányok kitartását siker koronázta: felnőttek a feladathoz. „Erának egy hatalmas ajándékot is köszönhetünk – árulja el Rami. – Hiszen az első olyan szereplője lett a sorozatnak, akit a szériából azonnal felvették a Színművészeti Egyetemre. Nemhogy irigyek nem voltunk rá, ő lett a mi legnagyobb büszkeségünk!” „Igen, ha volt is közöttünk korábban bármi ellenérzés, az inkább a nőiességünkből adódott – veszi át a szót Erika. – Szakmailag elismertük egymást. Bár jut eszembe, ha már a féltékenység a téma: Karcsi, te azt tudod, hogy én miért nem lehettem soha a szerelmed?” „Mármint kié? A Zsolté vagy az enyém?” – kérdez vissza nevetve Károly. „A Zsolté! Ne hozz zavarba, az ellenkezőjébe bele sem mertünk gondolni, ugye, lányok? Mesterként tiszteltünk téged!” – válaszolja Erika.
Együtt sírnak, nevetnek
Ahogy teltek az évek, a három lány más célokat tűzött ki. Edina már 2013-ban anya lett, majd elismert festő, Ramónát mindig is a tévézés vonzotta, Erika pedig hat éve a Thália Színház tagja. Bár az élet elsodorta őket egymástól, ha találkoztak, ott folytatták, ahol abbahagyták. „Sőt idővel egyre jobban hiányoztunk egymásnak – ismeri el Edina. – Raminak is megszületett a kisfia, én az anyukámat veszítettem el, Erika az apukáját − mind-mind egy olyan kapocs volt, ami miatt érdemes lett újra felvennünk a kapcsolatot.” A közös programok során találták ki: ismét dolgozzanak együtt. Ma már a Ramóna által alapított ügynökséghez tartozik Erika és Edina is. Bár egy a menedzserük, arra figyelnek, hogy a barátságuk ne sérüljön. Célul annyit tűztek ki, hogy egymás sikereit még tovább gördítsék. Hogy mind bebizonyíthassák: kinőttek a sorozatszerepükből.
Rékasi Károly bólogat, hiszen rá is igaz: karakterének megformálása pont annyi előnnyel járt, mint amennyi hátránnyal. „Nincs mit azon tagadni, hogy az országos népszerűségemet ennek a szériának köszönhetem. Viszont azt sem szabad elhallgatni, hogy színházi berkekben ellenállásba ütköztem, hiába tanultam a szakmát annak idején Szinetár Miklóstól vagy Avar Istvántól. Ami a mai sorozatszereplőknek sikerült, azt mi még nem tudtuk kiharcolni: a szakma nem ismerte el a teljesítményünket. Idővel ezt az ellenállást el kellett fogadnom. De ma már nem bánom, hogy így alakult, hiszen sikerült továbbgördítenem a képernyőn megszerzett ismertségemet. Irodalmi estjeimmel járom az országot, van, amelyikkel már a 260. előadáson is túl vagyok. Nincs is annál nagyobb elismerés, mint amikor egy Petőfi-est után odalép valaki a közönségből, és azt mondja: ’Kellemesen csalódtam magában!’”
Kiemelt kép: Borzi Vivien
