Épp nemrég jöttek haza Zanzibárról, ahova négyesben utaztak, ugyanis fiuknak, Dávidnak már komoly kapcsolata van, így a barátnője is csatlakozott hozzájuk. „És annyit utazunk együtt, amennyit csak lehet!” – szögezi le Horváth Tamás a beszélgetés elején.
Imádják Dávid szerelmét
Szerencsés szülőknek tartják magukat, és úgy érzik, a fiuk jól választott. „Mit jól, a legjobban! Andikával imádjuk a kis barátnőjét, Eszti, olyan nekünk, mint a fogadott lányunk. Ezért sem volt kérdés, hogy őt is visszük a nyaralásra – kezdi az énekes. – A szülei zokszó nélkül elengedték velünk, tudják, hogy mindig vigyázunk rá. Meg hát Dáviddal már fiatal felnőttek, ezt nekünk muszáj elfogadnunk.” „Kicsit olyan volt, mintha egy baráti párral utaztunk volna – veszi át a szót a férjétől Andrea. – Annyira érettek, önállóak, függetlenek, hogy Tomival csak pislogtunk. Leszámítva persze a reggeli keléseket. Folyton elaludtak, az ajtajuk előtt tébláboltunk, amíg fel nem ébredtek” – jegyzi meg nevetve.
Együtt bárhova
Minden programon közösen vettek részt, együtt reggeliztek és vacsoráztak, de épp azért, mert a gyerekek már nagyok, külön is töltöttek időt. „Ez így természetes. És tényleg, mi már annak is örülünk, hogy Dávid egyáltalán nyitott arra, hogy a szüleivel nyaraljon, hogy ez neki nem ciki. Remélem, sosem lesz az – teszi hozzá Andrea. – Annyira bennem van, amikor Tomival először utaztunk el kettesben a Maldív-szigetekre, akkor Dávid még csak tizenegy éves volt. Nekem olyan bűntudatom volt… Eleinte alig bírtam abbahagyni a sírást. De tudtuk, hogy neki nem lett volna nagy kaland, hisz nem épp az az úti cél, ahova egy gyerekkel érdemes menni. Plusz szerettünk volna akkor kettesben lenni. Viszont mindig kompenzáltuk őt, és vittük nyaralni. Ez nem változott, maximum csak annyiban, hogy most már négyen megyünk, amit különben fantasztikus dolog édesanyaként megélni. És biztos vagyok benne, hogy együtt is eljutunk majd a Maldív-szigetekre. Már nem kellene attól tartanom, hogy élveznék-e Dávidék az egész napos semmittevést a parton…”
„Turistalátványosság lettünk”
A család járt szafarin, úsztak delfinekkel, voltak teknőslesen. „A szafaritúra elképesztő élmény volt! – meséli Tamás. – Egy-másfél méterre tőlünk heverésztek az oroszlánok, miközben mi egy teljesen nyitott terepjáróban ültünk. Láttunk zsiráfot, zebrát, antilopot, a majmok a fejünk felett ugráltak a fákon. Egy elefánt meg úgy gondolta, megáll az út közepén, aztán mi csak vártunk, hogy arrébb menjen… – újságolja lelkesen. – Aztán a sofőrünk egyszer csak teljes gázzal tolatni kezdett, aminek az lett a vége, hogy elvesztette az uralmát a kocsi felett, és árokba hajtott velünk, ahol egy fa ’fogott meg’… Az autó füstölt, meg persze nem indult, így meg kellett várnunk, míg küldenek helyette egy másikat. Na és így lettünk mi is turistalátványosság. Mentek el mellettünk a csoportok, és két zebra között minket is megnézhettek félig az árokba borulva – tréfálkozik. – De ebből lesznek a jó sztorik, nem?! És a gyerekek imádták. Már csak azért is, mert látták rajtunk, mennyire könnyen vesszük, hogy nem idegeskednünk, mi több, nevetünk az egészen, mert ilyen is csak velünk történhet.”
Kiemelt kép: Fülöp Dániel/fotocentral.hu
