Endrei Judit a válásáról: „Keveset törődtem Péterrel”

Van, hogy két olyan ember esik szerelembe, akik először nem vonzódnak egymáshoz – az ezotéria szerint ezeknek a találkozásoknak a reinkarnáció­ban rejlik az oka. Hiszen a partnerek több életükben is egy párt alkotnak, csak a gondjaikat nem oldják meg, inkább elválnak. Épp ezért a sors úgy intézi, hogy a korábbi haragosok újra találkozzanak, hiszen az ezotéria szerint az Univerzum legfőbb törvénye a szeretet, vagyis hogy az ellenségek a következő életükben kibéküljenek. Endrei Juditék esetében is ez állhatott fenn. „Sütő Péterrel ismertük egymást, hiszen ő is televízióban dolgozott. Nem találtam szimpatikusnak, mert túlságosan dinamikusnak, erőteljesnek, túl jópofának éreztem. Én éppen ennek az ellenkezője voltam, nyugodt, visszahúzódó teremtés. Aztán a sors úgy rendezte a szálakat, hogy a televízióból épp kettőnket küldtek el Brüsszelbe egy hónapra az európai kulturális menedzserképzésre. Csak ketten voltunk magyarok, de erről csak ott szereztünk tudomást. Én akkoriban naplót vezettem, amit Péter meglátott, és viccesen megkérdezte, hogy ő mikor kerülhet bele ebbe a naplóba. Roppant határozottan azt mondtam: ’Ebbe te soha!’ Aztán elkezdtünk beszélgetni, lassan felfedeztük egymást, és kiderült számomra, hogy jó humora van, kedves, figyelmes. A táncestek is sokat segítettek abban, hogy közel kerüljünk egymáshoz. Mire véget ért a képzés, egyértelmű volt, hogy van közös jövőnk. A lányaimnak szoktam mondani, hogy ’ti igazi szerelemgyerekek vagytok.’ Sajnos az együttélésünk során elkövettem azt a hibát, hogy teljes figyelmemet a lányaimra fordítottam, és keveset törődtem Péterrel. Ez annyira megviselte a kapcsolatunkat, hogy végül aztán elváltunk. De Péter továbbra is az életünk része, hiszen ő a gyermekeim apja. Azt is el tudom fogadni, amit az ezotéria erről mond, hogy a lányaim hoztak bennünket össze, mert kettőnkhöz akartak leszületni. Tőlünk kaphatták meg azokat a géneket és minden mást, amire szükségük van, hogy az életfeladatukat teljesíteni tudják.”

Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu