Évek óta eltűnt, nem nyilatkozik a sajtónak, és a színpadon is ritkán látni. Cseke Katinka azonban végre megtisztelő feladatnak tesz eleget. Ráadásul olyan darabban játszhat, ahol a néző mellett ő maga is párhuzamot tud vonni a saját életével.
„Elment a gyerekem”
Női szerepekről, anyaságról mesélni persze mindig nehéz. Elszámolni a saját lelkiismeretünkkel, ha hibázunk – még ha azt a legjobb szándékkal is tesszük –, szintén. De egy színésznő számára a színpad egyben a gyógyító közeget is jelenti. Ahogy most Cseke Katinkának is az Anyatigrisek című musical. „Nekem ez a darab egyrészt a humora miatt óriási élmény, másrészt a kollégáim úgy énekelnek benne, hogy attól elájulok. Prózai színésznőként együtt dolgozni velük nagy öröm és boldogság. Ráadásul ebben a zseniális darabban az anyaság minden mélysége és magassága benne van. Vannak olyan mondatok, amelyekben én is magamra ismertem, hiszen anya vagyok, van egy huszonkét éves lányom, és nekem is volt olyan, amikor azt gondoltam, milyen jó lesz, ha majd felnő. És most, hogy ez megtörtént, azt érzem, hogy úristen, elment a gyerekem” – fogalmazta meg a színésznő a Story magazinnak a darab kapcsán őt foglalkoztató legfontosabb gondolatokat.
Barátnőként kezelte a lányát
Az édesanyjáról ugyanakkor elmesélte, elképesztő erővel bírt mindig, ráadásul úgy „vezényelte” a családot, hogy abból senki – főleg nem Katinka és kilenc évvel fiatalabb öccse – nem vette azt észre, hogy túl sok lett volna számára a feladat. Saját anyai szerepét viszont már jóval kritikusabban látja. „Elkövettem egy nagyon nagy hibát a gyerekemmel kapcsolatban. Amikor ketten maradtunk, beemeltem őt barátnői szintre, és sokkal több dolgot mondtam el neki, sokkal több dologban kikértem a véleményét, amikor még gyerek volt, mint kellett volna. A pszichológia szerint gyakran előfordul, hogy egy nő beemeli a gyerekét párkapcsolatnak. Nem szexuális értelemben, egyszerűen ha valaki egyedül van, és nincs kivel megoldania a problémákat, akkor azzal osztja azt meg, aki kéznél van. Persze 51 évesen, mire a lányom elköltözött, már tudom, hogy ez hiba volt. Olyan érzés ez számomra, mint amikor egy öreg bácsi kilencvenévesen megnyerni az ötös lottót. Mert a Porschéba már nem tud beszállni, és a csajokkal sem tud mit csinálni. El szoktam rajta azért gondolkodni, vajon az unokáimmal milyen leszek? Majd ott megpróbálom rendezni ezt a történetet” – mesélte Katinka egyik győri fellépésük után a Pink és Szódában.
Besűrűsödik a fájdalom
Karmikus feladatként tekint mostani szerencsés élethelyzetére, hogy egy női színházban, nők között végre felszabadultan beszélhet és énekelhet olyan dolgokról, amelyet elvált nőként maga is átélt korábban. Ha valaki, Katinka tudja, hogy mi mindennel kell megküzdenie egy egyedülálló anyának, hiszen 14 évig nevelte így a lányát. „Van egy dal a darabban, amitől a mai napig zokogni tudok. Olyan sok mindent kimos belőlem, hogy szinte megkönnyebbülök tőle. Amikor a kolléganőm arról énekel, hogy ellopták az időt, ott olyan szinte besűrűsödik a fájdalom, és szinte megáll a levegő a nézőtéren is, mert nőknek és férfiaknak is fáj, ha nem vele nő fel a gyereke. Lelkiismeret-furdalásunk van, amikor pakolunk a bőröndbe. És Fehér Adrienn, aki egyébként szintén elvált, tehát tudja, hogy miről beszél, ezt a dalt szinte kiüvölti magából. Ez most a küldetéstudatunk és a terápiánk, hogy magunkat és a nézőket is kezelésbe vegyük, hiszen ezek a női darabok kétségtelenül gyógyítanak” – mondta.
Kiemelt kép: Archív
