Hihetetlen, hogy múlik az idő! Annak idején Joci még húszas évei elején lett édesapa, lánya, Hanna pedig már kész felnőtt. Január 10-én ünnepelte a 18. születésnapját. Ez alkalomból kapta azt az autót, amelynek márkáját a büszke apa nem akarja elárulni. Egy azonban biztos: ezentúl, mint mondja, egy perc nyugta sem lesz.
Nem bizonyult türelmesnek
Joci eredetileg azt gondolta, Hanna úgy szerzi majd meg a kellő rutint, hogy apaként és autóvezetési tanácsadóként ő az anyósülésről dirigál. Ám hamar kiderült, hogy apa és lánya nem alkotnak jó párost egy ilyen helyzetben. „Beláttam, nem teszek jót Hannának, mindenbe beleszóltam, amitől még feszültebb lett. Nem beszélve rólam. Ezért aztán az anyukája vette át ezt a szerepet. Amikor pedig az egész család útra kel, továbbra is én ülök a volánnál. Hanna egyébként talpraesett lány, és úgy veszem észre, hogy kellően óvatos is. Persze sokan gondolhatják, hogy túl hamar vettem meg neki az autót, amivel kétségtelenül nagyon boldoggá tettem, de az az igazság, hogy másfél kilométerre lakunk a várostól, és nagyon nehézkes már egy ilyen nagylánynak folyton arra várnia, hogy az anyja vagy az apja hozza-vigye. Biciklivel vagy gyalog pedig elég megterhelő. Ezért szerettem volna kényelmesebbé tenni az életét. Ráadásul a nővéremtől tudom, milyen rossz taktika, ha valaki megszerzi a jogosítványt, de évekig nem vezet. Semmiképpen sem szerettem volna, ha ez megismétlődik a családunkban” – magyarázza.
„Mindenért magam küzdöttem meg”
Azt is elárulja, nem volt különösebb elvárása a lányától az autóért cserébe. „Anitával, a feleségemmel örök téma közöttünk, mikor teszünk rosszat a gyerekeinkkel. Én mindenért magam küzdöttem meg, és ez nem is bizonyult rossz megoldásnak. Egy szülő mindig a legjobbat akarja a gyerekének, és csak utólag fog kiderülni, hogy jól vagy rosszul döntöttem: az első olyan esemény után, amikor azt érzem majd, csalódtam benne. Erről azonban egyelőre szó sincs. A gyerekeimet folyton figyelem, mennyire követelőzőek, erőszakosak. Ha azt látnám, nem tesz jót nekik, hogy könnyen megkapják, amit akarnak, akkor azonnal változtatnánk a nevelési elveinken. Azt is bevallom, jó érzés, hogy nekik már nem kell annyit küzdeni, mint egykor nekem. Ráadásul az új autóval könnyebb lett az életünk, mert ha úgy adódik, Hanna hozhatja el az öccsét az iskolából” – magyarázza.
„A jogsimat link módon szereztem”
Joci – érdekes módon – fiát, aki jóval forrófejűbb Hannánál, jobban félti már most a vezetéstől. Nem is szeret arra gondolni, hogy néhány év múlva Zalánon lesz a sor. „A természete nagyon hasonlít az enyémhez. Ezért is féltem. Bár szerencsére nekem nem voltak nagy baleseteim, de amikor már jó autóim voltak, öt tolatókamerával, akkor is képes voltam meghúzni azokat. A jogsimat is elég link módon szereztem meg. Hétszer fizettem be a KRESZ-vizsgára, ebből négyszer azért buktam meg, mert nem vettem részt az órákon. Anita hatására kezdtem egy kicsit komolyabbá válni, és akkor azonnal sikerült minden vizsgát letennem. Emlékszem, az összes spórolt pénzemből vettem meg az első autóm, így akartam imponálni neki… És sikerült is, igaz, nem csak az autóval.”
Szót fogad a fiának
Nem csak Hannára, Zalánra is rendkívül büszke lehet. Fia legutóbb is aranyérmet szerzett egy tenisztornán. Apa és fia sok mindent megbeszélnek, Zalán kérése az is, hogy Joci soha többé ne vágassa túl rövidre a haját.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
