Sosem hallott történetek, magánéleti és színházi titok tárulnak fel L. Péterfi Csaba könyvében. Pécsi Ildikó fogadott fia és szellemi hagyatékának örököse írta meg a színésznő regényes életének történetét.
Fia már mindenről tud
A szerző a színésznő halála után komoly kutatómunkát végzett. Egykori házából mindent összegyűjtött. Pécsi Ildikó maga is számos emléket, üzenetet hagyott: számítógépén őrizte egy önéletrajzi írás kezdetleges formáját, és számos hangfelvételen is mesélt történeteket a fogadott fiának, köztük olyanokat, amik Ildikó kívánsága szerint csak a halála után kerülhetnek nyilvánosságra. „A könyv már szerkesztés alatt van, képeket válogatunk még hozzá. Több ezer közül kell kiválasztanunk, hogy melyik 100 fér majd bele a kötetbe, ami november 3-án jelenik majd meg. Ildikó színházi élete és magánélete is bemutatásra kerül születésétől haláláig − mondja L. Péterfi Csaba. – Szó lesz arról, hogyan lett színésznő, hogyan akarta többször elhagyni a pályát, kik voltak a szerelmei, hogyan tudta feldolgozni, hogy szexbombából gyors fordulattal 130 kilóra hízott, és mi volt ennek a háttere, illetve természetesen az utolsó évek háborúskodásáról is. A kutatások során olyan titkokra is bukkantam, amiket még a saját családja sem tudott Ildikóról. Fiával, Csabával sokat egyeztettem a könyvről.”
Felszínre kerül a fájó múlt
Nem csak a rajongók várhatják izgalommal a kötetet, izgulhatnak a történet egyes szereplői is. Köztudott, hogy Pécsi Ildikó életének utolsó éveit felemésztette a harc, amit egykori menyével, Pártos Csillával folytatott: ingatlanokon, rokontartáson. Unokáját hosszú éveken át nem is láthatta. Ezek a történések aligha maradhatnak ki az életrajzi műből. Kérdés, a fájó múlt felidézése, az elhallgatott részletek kiderülése nem szítja-e fel újra a régi ellenségeskedést. Vajon Pártos Csillának van oka aggódnia a könyv tartalma miatt? És milyen érzés lesz a család többi tagjának újra felidézni a régi sérelmeket?
Van, amit nem lehet letagadni
A szerző maga is elismeri, kemény munkát jelentett, hogy feldolgozza Pécsi Ildikó és Pártos Csilla háborúskodásának történetét. „Bevallom, ezt a részt nem volt könnyű megírni, mert ha őszinték vagyunk, akkor amit Ildikó minderről mesélt, az egy elég szubjektív szemszögből mutatta be a történteket, én azonban a tényekre alapozva szerettem volna megírni − mondja Csaba. – Ha Pártos Csilla megkeresne, hajlandó lennék megmutatni neki − és csak neki − a rá vonatkozó részeket, de csak olyan módon, hogy azt semmilyen formában nem rögzítheti, nem adhatja tovább. Én sok mindenkit megkerestem azok közül, akik szerepelnek a könyvben és még élnek, szóval nyitott lennék erre is. Azt kár lenne tagadni, hogy ők ketten egykor meghatározó szerepet játszottak egymás életében, és ezt természetesen kihagyni sem lehet a könyvből. Ami történt, megtörtént, ezt a 20 évet sem átírni, sem letagadni nem lehet. Jogásszal is egyeztettem arról, mit hogyan tálaljak a könyvben, és természetesen nem hallgatom el ennek a kapcsolatnak a pozitívumait sem, hiszen sokáig kiváló anyós-meny párost alkottak ők ketten. Ami velük történt, az sok családban előfordul, és sohasem egyszerű feldolgozni. Az ő esetükben is az történt, hogy az erős érzelmi motiváció olyan lépésekre és nyilatkozatokra ragadtatta őket, amik nem voltak szerencsések. Nem az én dolgom, hogy ezekről ítéletet mondjak, de a történteket be kell mutatnom, anélkül nem lenne teljes a könyv. Hangsúlyozom: a tényekre alapozok. Ha a könyv egyes részei újra felborzolják a kedélyeket, akkor azért, azt hiszem, nem én vagyok a felelős. Az csak azért lehet, mert a múltban Ildikó és Csilla is tettek arról, hogy fokozzák a közhangulatot a témában, és ezt nehéz lenne tagadni. Nem én voltam az, aki beperelte a saját családját. Én csak megírom a történteket.”
Kiemelt képek: Smagpictures