Címlapsztori

Kökény Attila – Unokákat kaptak az elment baba helyett

A gyerekeit az éjjeli zenész munka miatt nem látta felnőni, pedig annyira imádja a kicsiket, hogy három éve még saját babát is szerettek volna a feleségével.

Negyvenhat éves korára már a negyedik unokáját várja. Mindig nagy családról álmodott?
Kökény Attila: Huszonegy éves voltam, amikor az első feleségemtől megszületett a nagyfiam, Attila, majd négy évvel később a második feleségemtől, Arankától a lányom, aki az édesanyja keresztnevét viseli. Sokat talpaltam, hogy boldoguljunk, de így sem úsztuk meg a hitelt és a kölcsönöket. Mivel akkoriban itthon nem tudtam megélni a zenélésből, ezért külföldön próbáltam szerencsét. Folyamatosan távol voltam a családomtól. Konkrétan nem láttam terhesen a feleségemet, képeket küldött a pocakjáról, és a gyerekeim születésére is épphogy hazaértem.
Aranka hogy bírta az állandó távollétét?
K. A.: Szerencsére jól, az első feleségemmel viszont ezért váltunk el. Arival az a nagy szerencsém, hogy ő ugyanebben nőtt fel, mert az apja is állandóan külföldön zenélt. Végül én untam bele, hogy nem látom a családomat és a gyerekeimet felnőni, így huszonhét évesen befejeztem a vándoréletet. Megszületett a harmadik gyerekem is, Lali. De itthon is állandóan dolgoztam. Konkrétan azt sem tudtam, hogy hova járnak óvodába, iskolába, sőt még azt sem, hogy valójában milyen szülőnek lenni.
Végül mi hozta meg az áttörést?
K. A.: Elkezdtem imádkozni. Kértem az Urat, hogy mutasson utat, mert nem látom a fényt az alagút végén. Onnantól kezdve minden megváltozott. A gyerekeim a tudtom nélkül beneveztek a Megasztárba, ahova először nem akartam elmenni, mert féltem, hogy ha kidobnak, akkor szégyenbe maradok a zenésztársaim előtt. Végül úgy voltam vele, muszáj kitörnöm a mókuskerékből, úgyhogy kockáztattam.
A második helyezés után megszűntek az anyagi problémák is?
K. A.: Igen, még a tehetségkutató alatt kirendeltek mellém egy menedzsert, aki a döntő előtt közölte, hogy eddig hatvanhét bulim van beírva a naptárba. Aztán elmentem az első néhány koncertemre, végigtoltam a hétvégét, majd sok pénzzel a zsebemben hazabattyogtam. Éjjel háromra értem haza, felkeltettem a feleségemet, letettem az asztalra a pénzt. Ő csak annyit kérdezett: „Mit műveltél?” Hirtelen nem is tudtunk vele mit kezdeni, szó szerint reggelig ültünk, és csak néztük. Nem fért a fejembe, hogy ez hogy történhetett meg, amikor tizenhat éves koromtól kezdve bőröndből bőröndbe éltem, hogy legyen egy kis pénzünk, éjszakai bárokban töltöttem az életemet, most meg egy hétvége alatt kerestem annyit, mint Amerikában fél év alatt.

Aranka a második felesége, aki tudja, mivel jár a zenészélet (Fotó: Schumy Csaba)

És most már nem csak pénze, hanem ideje is van a családjára. Gondolom, ez mindennél többet ér.
K. A.: Leírhatatlan érzés. Az unokáim, Medi, Ati és Inez az elsők, akiket pici babaként látok. Minden hétfőn és kedden nálunk vannak. Szeretnék bepótolni mindent, amire a gyerekeimmel nem volt lehetőségem.
Negyvenöt évesen lett nagyszülő, pedig akár még kispapa is lehetett volna. Nem terveztek Arankával negyedik gyereket?
K. A.: De igen. Amikor a két nagyobbik gyerekünk már kirepült a családi fészekből, és tudtuk, hogy hamarosan a kisebbik is önálló életet kezd, úgy voltunk vele: most vagy soha. A feleségem teherbe is esett, de sajnos elment a baba, utána meg a lányunk beelőzött minket. Amikor bejelentette, hogy babát vár, lemondtunk a gyerekről, mert furcsa lett volna, ha egyszerre várandósak.
Ma már nem kell aggódnia a napi betevőért, ráadásul a gyermekeit, unokáit is bármikor láthatja. Mi jön ezután?
K. A.: Egyengetem az életüket, segítem, támogatom őket végtére is értük dolgozom. A lányomnak is vettem a születésnapjára egy autót, a fiamat pedig hozzásegítettem az első lakásához. Ha egyszer meghalok, nyilván mindent rájuk fogok hagyni, de az fontos, hogy addig se egy bankautomata legyek a számukra. Szerencsére mindegyiknek helyén van az esze, nem követelőznek, teszik a dolgukat, jó gyerekek.
Egy évvel ezelőtt közölte, megváltozott!
K. A.: Igen, minden rosszat kivontam az életemből. Nem iszom, nem dohányzom, ráadásul a házunkat is árulom, mert nincs szükségünk ilyen nagy ingatlanra. Új életet kezdtem, ami sokkal értékesebb, tartalmasabb. Tisztább. Elkezdtem a Bibliát olvasni, és mindannyian Isten felé fordultunk. Nem kellett hozzá tragédia, mélypont vagy dráma, csupán hiányzott valami az életemből. Hitem ugyan eddig is volt, csak azt nem tudtam, hogy miképp kell Istent szeretni. Már tudom, és életemben először most érzem magam szabadnak!

Kiemelt kép: Schumy Csaba

A Story magazin friss számát keresse az újságárusoknál!

Megjelent a Story Horoszkóp Különszáma!

Még kapható a Story sztárotthon különszáma!