Mi a közös Gáspár Beában és Rubint Rékában? Látszólag nagyon különbözőek, mégis hasonlóan sikeres karriert tudhatnak maguk mögött.
Bea: Talán az, hogy mindketten rajongásig szeretjük azt, amit csinálunk. Engem rendkívül inspirál Réka céltudatossága és kitartása, már csak azért is, mert az utóbbi rám egyáltalán nem jellemző. Általában az első akadálytól megrettenek, és fél év múlva feladom, amibe belekezdtem, a főzés viszont más. Ez az első olyan projekt, ami mellett kitartok, és szívvel-lélekkel csinálom. Régen egyszer Havas Henrik műsorában vendégeskedtünk Rékával, és ott kaptam tőle egy edzős CD-t, ami nagyon megtetszett. Otthon egyből be is raktam, de aztán végül a kanapéról néztem végig az egészet. Pedig ha ott lett volna mellettem valaki, aki vezényel és hajt, akkor csináltam volna.
Önt ki hajtja, inspirálja?
Réka: Engem sosem kellett hajtani. Mindig csak előre néztem, és minél inkább nem hittek bennem, annál nagyobb elszántsággal és lendülettel mentem a céljaim felé. Amikor 15 évesen a testnevelő tanárom genetikai selejtnek nevezett, és meg akart buktatni testnevelésből, én nem összeomlottam, hanem erőre kaptam, és a négyes érdemjegyig tornáztam fel magam. Ebben az egy évben vált szenvedélyemmé a mozgás. Rengeteg mindenre megtanított. Hinni, küzdeni, elszántnak és kitartónak lenni. A sportcipőmben megtaláltam mindent, amire a lelkemnek szüksége volt és van. Persze jól tudom, nem könnyű velem felvenni a tempót, de nem szeretem a lazsálást. Engem a pihenés fáraszt a legjobban. Huszonnégy órás ember vagyok, állandóan pörgök, úton vagyok, sosem tétlenkedem, és szerencsére a férjem, Norbi sem tart vissza. Ilyen szempontból nagyon öntörvényű ember vagyok, húzom a világot a hátamon. Nem jelent gondot, ha egy nap három-négy helyszínre megyek az ország különböző pontjain, ha kell, levezetem a távot, majd már besavasodott izmokkal órát tartok, közben tanulok Zalánnal, intézem a dolgaimat. Mi tagadás, ebben érzem jól magam, amibe más belefullad, én abban lubickolok.
Úgy látom, még most is képes elcsodálkozni Réka energiáin…
Bea: Persze, tátott szájjal nézem, hallgatom, de szerintem ő egy ufó. Ember legyen a talpán, aki mindezt utána tudja csinálni. Nekem ő a példaképem, annak idején miatta álltam fel a padlóról. Amikor a NAV-os ügyünk után ott álltunk harmincezer forinttal a zsebünkben, a kutya nem szólt hozzánk, az összes „barát” eltűnt mellőlünk, én meg csak pörgettem Réka Instagram-oldalát, és irigykedve néztem, hogy milyen jó neki, mennyi mindent csinál, és milyen ügyes. Imádja a munkáját, és ez tök jó lehet, én is ilyen sikeres életet akarok. Akkor határoztam el, hogy nem tétlenkedem, csinálom. Így kezdtem a Bea konyháját a Facebookon.
Réka: Tényleg? Ezt nem is tudtam, megható.
Kiemelt kép: Borzi Vivien
