Címlapsztori

Gombos Edina: „A kisfiam gyakrabban mondogatja, hogy menne Magyarországra”

Lázas készülődés folyik a Costafreda családban. Az idei karácsony most sokkal különlegesebb lesz, mint az eddigiek voltak.

„Végre a 72 éves anyukám is velünk lesz, ha a jelenlegi vírushelyzet miatt nem zárnak le mindent december közepére, amikorra a repülőjegye szól. Imádja Floridát, volt már kétszer, de soha nem karácsonykor. Viccesen azt mondta, nem akar úgy meghalni, hogy nem mártózik meg még egyszer az óceánban. Valójában Miranda és Matteo hiányától szenved (otthon négy unokája és egy dédunokája van). Úgyhogy idősen, járványos időszakban repülőre ül, ha engedik, csak hogy itt ünnepelhessen velünk. Nemcsak mi várjuk, hanem a férjem szülei is, akik Miamiban élnek. Az apósom tíz éve emlegeti anyám bográcsos csülökpörköltjét, amit Magyarországon evett. Már rendeltünk is egy bográcsot, hogy anyukám elkészítse neki. Sajnos apukám súlyos asztmás, ő nem tud repülőre ülni” – kezdi lapunknak a kétgyerekes családanya.

„Másfél éve nem voltunk otthon”

Reményeik szerint azonban hamarosan Edina édesapjával is tudnak majd találkozni. Nyáron tervezik, hogy hosszabb időre Magyarországra látogatnak. „Lehet, hogy Alberto nélkül, mert neki nem nagyon van szabadsága. Másfél éve nem voltunk otthon a vírus miatt. A szeretteink hiányoznak, és vannak olyan pillanatok, amikor előtör belőlünk, milyen jó lenne most a szüleim kertjében ülni, anyukám finom töltött káposztáját enni, vagy belekortyolni apukám házi borába. Nagyokat nevetni az almafa tövében. Ugyanakkor ahogy telnek az évek, egyre kevesebbet elmélkedünk azon, mi hiányzik a régi életünkből. Új fejezetet nyitottunk, mindig előre tekintünk. Rengeteg erőt ad, hogy vannak terveink, és ezek olyanok, amikről hisszük, hogy itt meg tudjuk valósítani. Bár a kisfiamnak kevesebb az emléke az otthoni dolgokról, a nagyszülőkről, mégis ő az a két gyerek közül, aki gyakrabban mondogatja, hogy menne Magyarországra. A nagyszülők érdligeti házához cseresznyét szedni, tyúkokat etetni. A magyar nyelvet neki nehezebb beszélnie, mert 4 hónapos volt, amikor kiköltöztünk – folytatja Edina, akivel a gyerekek folyamatosan magyarul beszélnek. – Ehhez ragaszkodom is, mert nem szeretném, hogy elfelejtsék az anyanyelvüket. Az iskolát mindketten itt kezdték, így írni-olvasni csak angolul tudnak. Nekem az a fontos, hogy legalább a magyar beszédből ne essenek ki az angol miatt. A spanyol anyanyelvű édesapjukhoz is angolul beszélnek, egymással is kizárólag angolul, amikor viszont hozzám szólnak, automatikusan váltanak magyarra. Miri az iskola első öt évében kínaiul (mandarin nyelven) tanult. Most napi egy spanyolórája van, mint választott nyelv. Nagyon érdekli az ázsiai kultúra, így magától tanul koreaiul.”

„Nem szeretném, hogy a gyerekeink elfelejtsék az anyanyelvüket” (Fotó: Tanács Anita/ninat_photos)

„Sokat fejlődtem, változtam, lazább lettem”

A család nem tett le arról, hogy valaha még más országban is letelepedjen, habár imádják a jelenlegi életüket. „Alberto élne még Európában is. Főleg Ausztriába és Spanyolországba húzza a szíve. Utóbbihoz kötődése is van, hiszen az anyukája spanyol állampolgár, és a családja egy része Baszkföldön él. Magyarországra is nosztalgiával gondol, de azért hat év után már hozzáteszi, hogy nehezen rázódna vissza a magyar hétköznapokba. Nekem nagyon sok minden hiányozna az USA-ból, ha Európába költöznénk. Floridában boldogabbnak, kiegyensúlyozottabbnak, felszabadultabbnak érzem magam, mint otthon. Szerintem sokat fejlődtem, változtam, amióta más környezetben vagyok. Sokkal lazább lettem – mondja Edina, aki szerint ez a változás köszönhető az ottani mentalitásnak, illetve a hozzá közelebb álló éghajlatnak is. – A lányunk, Miri kizárólag nyaralni menne Magyar­országra. Ő határozottan kijelentette, hogy az USA-ban szeretne tanulni, élni.”

Deszkára pattant a család

„Az új hobbink a szörfözés, nagyjából egy hónapja kezdtük tanulni családilag. Szombatonként korán kelünk, és a napfelkeltében már a vízre tesszük a deszkákat. Sokat kell még erősödnünk, de addig már eljutottunk, hogy sikerül megállni és egyensúlyozni rajta. Vannak kisebb sikerélmények, és persze közben nagyon jól szórakozunk, feltöltődünk.”

 

Kiemelt kép: Tanács Anita/ninat_photos

A Story magazin friss számát keresse az újságárusoknál!

Megjelent a Story őszi különszáma!