Schmuck Andor hosszú évekkel ezelőtt, 2009-ben nősült meg először. Akkori párjának, Krisztinának a Szent István-bazilikában mondta ki a boldogító igent. A vőlegény tanúja Korda György, a menyasszonyé Fodor Zsóka volt. Másfél év házasság után váltak el. Rá tíz évre egy nála 27 évvel fiatalabb egyetemista lánynak, Eszternek kérte meg a kezét, majd másfél év után tőle is elvált. Most magányos, de nem partnerre, hanem feleségre vágyik. Mint mondja, nincsenek is nagy igényei, szerinte két dolog kell egy jó házassághoz. „Érezzük jól magunkat, és legyünk őszinték egymáshoz” – vallja Schmuck Andor.
Egyikük diktafonnal bukott le
Van egy fontos mondás, amit mindig szem előtt tart: „Vagy igazad van, vagy boldog akarsz lenni.” „Én boldog akarok lenni, és ennek fényében indultam el társat keresni – magyarázza. – Az elmúlt kilenc hónapban az online társkeresés során harminc hölggyel találkoztam – először mindegyikkel egy kávéházban. A legrövidebb randim három percig tartott. Az egyik nagyon csinos hölgy komor arccal érkezett. Megijedtem, vajon mi gondja lehet velem? Azt mondta, ’jól nézel ki’, erre kihúztam magam, ez már fél siker, majd így folytatta: ’A barátnőm azt mondta, folyton a temetőbe jársz…’ ’Ez igaz, válaszoltam, a barátomhoz járok ki, nagyon beteg volt. Mivel félt a haláltól, előtte azt mondta nekem, egy feltétellel tud csak megnyugodni, ha megígérem, a sírtáblára az én nevem is fel lesz vésve, és majd én is ott fekszem mellette. Mondtam, rendben, de mivel a végakaratában ez nem szerepelt, azt vésettem a sírtáblára: Non Sum Text, ami azt jelenti, itt sem nyugszom.’ A hölgy erre azt mondta, így tárgytalan a további találkozónk. Ő minden bizonnyal egy gyors, özvegyi szerepet tudott volna elképzelni magának. Amikor erre rájöttem, azt mondtam: ’Drága hölgyem, megértem a csalódását, sajnos még élek, meg jól is nézek ki, de felhívnám a figyelmét, hogy aki él, az jár a temetőbe, aki nem, azt viszik.’ Megsértődött.”
A következő találkozó kicsivel sikerült csak hosszabbra. „Már 30 perce beszélgettünk, amikor azt mondta, ’azt hiszem, te megfelelsz’, mire kihúztam magam. Erre odaszólt a másik asztalnál ülő hölgynek: ’Anyu, átmehetsz, ez a férfi rendben van.’ Mint kiderült, az édesanyjának keresett partnert. Egy másik alkalommal a hölgy táskája nyitva volt, véletlenül kiborult, kiesett belőle egy bekapcsolt diktafon. Kérdeztem, ez miért van bekapcsolva, mire őszintén elmondta, hátha olyat mondok, amivel meg tud zsarolni.”
„Azt mondta, dögölj meg”
A leghosszabb randifolyamat egy hónapig tartott. „Már majdnem elhittem, hogy minden rendben van, amikor közölte, daganatos beteg az édesanyja, és gyógyszert kell szereznie neki Ausztriából. Mondtam, itthon is tudok neki szerezni. Addig-addig vitatkoztunk, mire nekem esett: ’Dögölj meg, te smucig’, és mondott még egy csúnyát rám. Volt egy hölgy, aki bőrönddel érkezett hozzám, hogy mostantól együtt éljünk. Nálam aludt, reggel mondtam neki, kaptam egy e‑mailt, kiderült, teljesen tönkrementem, de hát majd valahogy túléljük. Zokogott, hogy feleslegesen hozott akkor csomagot. Elkísértem az autóhoz, akkor közöltem vele, hogy vicc volt az egész. Csak kíváncsi voltam, hogy reagál. Ezek után felhívott az édesanyja, hogy értsem meg, a gyerek sokkot kapott, hogy ez történt, majd felhívott a bátyja, ugyanezzel a sztorival, és a végén felhívott a volt barátja is… Hiába.”
Ha kell, valóban segít
A sok vicces történet mellett volt egy jól végződő is, igaz, ez sem a szerelemről szólt. „Egy huszonvalahány éves özvegy édesanya mindent elkövetett, hogy eltartsa magát és a kicsi gyerekét. A reményt jelentettem számára. Elmondtam neki, szerelmet nem tudok ígérni, de segítek. Így is lett. Lakást, állást kerestem és találtam neki, és úgy néz ki, hogy még a szerelem is megtalálta. Sok hasznos tapasztalattal zártam le a tinderes korszakomat, és rájöttem, ez nem az én utam. De egy biztos, minden egyes kapcsolatomból, házasságomból, randevúmból csak épültem, tanultam. Hálás vagyok minden női nemnek és minden női igennek is. Mindegyik találkozás egy új lehetőség, egy új világ.”
„Aki napra megy, ne csodálkozzon, hogy melege van”
Andor minden volt már, csak akasztott ember nem. A közéletben az ismertségét a rendszerváltás idején alapozta meg. Egykori osztálytársaival éjjel-nappali közértet nyitott, a környéken villámgyorsan híre ment a nagy dumájú, testes ifjúnak, aki üzleti tevékenységével párhuzamosan táborokat is szervezett a szünidőben felügyelet nélkül maradt kulcsos gyerekeknek. Így kezdődött… Ma már nem tud úgy végigmenni az utcán, hogy ne ismernék fel, ne mennének oda hozzá. Ilyenkor gyakran eszébe jut a nagymamája bölcsessége: „Aki napra megy, ne csodálkozzon, hogy melege van.” „Szeretek ismert lenni, nekem ez az életem” – vallja be.
Kiemelt kép: Archív
