A döntésnek egy igen racionális oka van – magyarázza Kökény Attila. – Méghozzá az, hogy túl nagy lett számukra a ház, amióta a két idősebb gyerekük kirepült otthonról. És valószínű, hogy a 18 éves Lali fiuk sem marad velük sokáig.”
Karácsonyig csak elkészül
Amint meghirdették az ingatlant, találtak rá vevőt, aki két hónapon belül szeretett is volna beköltözni. Igen ám, csakhogy Attiláéknak hirtelen ötletük sem volt, hova menjenek. „Ugyan, hamar rábukkantunk az ’igazira’, álmaink otthonára, amire rögvest le is csaptunk, de mivel egy öreg házról van szó, ami nem kis felújításra szorul, tudtuk, még legalább fél évig nem fogunk tudni beköltözni. Tehát jelenleg albérletben élünk, és ez – jobb esetben – szeptemberig így is marad. De a karácsonyt már biztosan az új otthonunkban töltjük” – tréfálkozik.
Papucsban és köntösben szomszédol
Attila nem tagadja, máris belefáradt az egészbe. „A hátam közepére kívánom ezt a költözést, a tatarozást, meg az ezzel járó stresszt – folytatja egyébként meglepően jó hangulatban. Mint mondja, inkább nevet, semmint hogy sírjon. – Abba kapaszkodom, hogy innen már tényleg nem megyünk tovább, így megéri belefeccölni az időt és energiát, nem mellesleg pénzt. Legalábbis ezt mondogatom magamnak, amikor egy másik lakásba járok át zuhanyozni, mert az albérletünkben egyszer csak elmegy a víz… Volt már ilyen párszor. Az a szerencse, hogy egy havertól bérelem, akinek van egy másik, még üresen álló lakása a lakóparkban, és ilyenkor beenged oda. Ez viccesen hangzik, tudom, valahol az is. Mondjuk, akkor kevésbé tartom annak, amikor papucsban meg köntösben, tusfürdővel a kezemben battyogok át… – nevet fel jóízűen. – Nem is ez a legnagyobb baj, inkább az, hogy ide nem nagyon tudnak átjönni az unokáink. Ahhoz kicsi tér, és nincs pluszszoba. Így most mi megyünk a gyerekeinkhez látogatóba, de az meg nem ugyanaz. Ráadásul nekünk, zenészeknek a nyár a főszezon, így mostanság ritkábban is jutok el unokázni. Hiányoznak.”
„Legyen egy szép kis otthonunk”
Attila az utóbbi hetekben hajnalok hajnalán kel, első dolga kimenni a házhoz megnézni, hogyan haladnak a munkálatokkal. „Ugyanazzal a brigáddal dolgozunk, akikkel korábban is, így szerencsére tudjuk, megbízható szakemberekről van szó. Ettől függetlenül azért rendszeresen oda kell menni, egyeztetni, mit és hogyan szeretnénk, ki kell választani a járólaptól kezdve a konyhabútoron át a kilincsekig mindent. Vagyis a feleségem, Aranka kiválasztja, én meg rábólintok. És hát neki vannak igényei… – mosolyodik el. – De én is úgy vagyok vele, ha már egyszer nekiláttunk, akkor legyen is olyan, ami a mi kényelmünket szolgálja akár évtizedeken át. És most nem is luxusdolgokról beszélek. Legyen egy szép kis otthonunk egy szép kis kerttel, többre nem is vágyunk. Különben a házban két hálószoba van, egy nekünk és egy Lali fiunknak, de van egy nagy nappali, amiben lesz majd egy kihúzható kanapé, ha a gyerekeink vagy az unokáink nálunk aludnának. Várjuk, hogy elkészüljön, és közben bízunk abban, hogy nem megy rá a józan eszünk.”
Kiemelt kép: Nagy Zoltán/fotocentral.hu
