Hullan Zsuzsa élete leggyönyörűbb élményéről mesélt: „Az elmúlt 13 és fél évben nem volt olyan nap, hogy ne gondoltam volna rá”

A spanyol Santiago de Composteláig vezető zarándokút évezredek óta vonzza azokat a gyaloglókat, akik az újjászületésre vágynak. Az utóbbi néhány évtizedben talán Paulo Coelho A zarándoklat című könyvének, illetve a közösségi médiás élménybeszámolóknak köszönhetően nagyot nőtt a népszerűsége. De mitől olyan különleges? Mit ad a zarándoknak? Hullan Zsuzsát kérdeztük.

A színésznő 49 évesen határozta el, hogy minden egyes évéért egy napot fog gyalogolni a zarándoklaton. „Egy barátom adta sok-sok évvel ezelőtt a kezembe Shirley MacLaine Camino című könyvét, és akkoriban belefészkelődött a  szívembe az érzés, hogy ezen az úton egyszer végig kell mennem – kezdi a  színésznő. – Aztán eltelt jó néhány év, és amikor felnőttek a gyerekek, akkor jött el az én időm. Egyszer csak magától értetődő volt, hogy most kell megcsinálnom.” Zsuzsa nem készült különösebben az útra, nem olvasott útleírásokat, történeteket, mert nem akarta, hogy befolyásolják mások élményei. Saját maga akart megélni, megtapasztalni mindent. „Életem leggyönyörűbb élménye volt. Az elmúlt 13 és fél évben nem volt olyan nap, hogy ne gondoltam volna a Caminóra. Hogy mi volt az út tanulsága? Először is az, hogy mindig mindenki fontosabb volt saját magamnál, mindenkit magam elé helyeztem az életemben, és ez nem jó. Emlékszem, az egyik szállásadómnál – akivel egyébként azóta is tartjuk a kapcsolatot – ültem a teraszon, vártam a vacsorára, és ott tudatosult bennem, milyen jó dolog saját magammal lenni. Nem magányosan, de befelé fordulva, távol a megszokott dolgoktól, a ránk rakódott elvárásoktól. Lehetőséget kaptam, hogy megismerjem, megszeressem azt a Hullan Zsuzsát, aki valójában vagyok. Azt is mondhatnám, a Camino egy igazi önismereti út volt” –  meséli.

A színésznő úgy véli, mindenki azt kapja az úttól, amire szüksége van. Neki barátságot, különleges emberi kapcsolatokat, és sok-sok hasznos tapasztalatot adott. A Camino alatt kezdett el például az elmúlással kapcsolatos fotókat készíteni, amit itthon is folytatott. Október elején pedig két kollégájával egy önismereti workshopot indított, amelynek címe Az empátia színpadán, és a résztvevőknek segít megismerni önmagukat, és önbizalmat adni, ahogy tette ezt Zsuzsával a zarándoklat. „Sokan kérdezik, hogy elmennék-e még egyszer. Bármennyire is csodás élmény volt, mégsem ismételném meg. Az első szerelmet nem lehet többször megélni. Ráadásul olyan csodálatos lenyomata van ennek az útnak, nem szeretném, ha egy másik élmény átírná az elsőt.”

Kiemelt képek: Archív, Getty Images