Január közepén a Maldív-szigeteken, paradicsomi környezetben érte a baleset: megcsúszott a vizes papucsában, és olyan szerencsétlenül esett, hogy két helyen is eltört a lába. Amikor A Nagy Duett egyik élő műsora előtt beszélgettünk vele a TV2 stúdiójában, a súlyos betegséggel küzdő Rubint Réka is odajött hozzá. Elnézést kért, hogy megszakította az interjút, de gyorsan meg akarta kérdezni Péterfi Andit, hogyan van. Ő pedig mosolyogva biztosította Rékát is arról, hogy gyógyul.
Apró sikerélmények
Merthogy Andi az utolsó adásokra már elkísérte ítész férjét, Horváth Tomit. „Szerencsére az autóba már be tudok szállni, mert az egyik lábamra teljesen rá tudok állni, a másikra meg Tomi segítségével. Aztán kocsiból kifele becsusszanok a kerekesszékbe” – mutatja a kétkerekű járművet, az elmúlt adásokat is ebből az alkalmatosságból nézte végig. Nem ült külön a nézőktől, hanem köztük, egy volt a sok rajongó közül.
A kerekesszéket Tomi javasolta
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Odahaza, dunaújvárosi otthonukban járókerettel közlekedik, mivel 10-15 kilóval terhelheti a sérült lábát, azaz kicsit ráállhat. „Illetve a gyógytornásszal most már a mankózást is elkezdtük gyakorolni, úgyhogy szépen haladok – így a fiatalasszony, aki a szakembert a kórházban ismerte meg az operációja után. – Ő volt az, aki a műtét után először odajött hozzám. Egy nagyon szimpatikus és szakmailag is nagyon jó gyógytornász. Heti háromszor jön el hozzám, a többi napon egymagam végzem a tornát.
Sőt már szobabiciklizek is, pedig azt addig csak ruhatartónak használtam.
De a viccet félretéve, már a műtét utáni harmadik héten lehetett nulla ellenállással tekernem. Először 10 percet, 15-öt, ma már 120 percet is biciklizek. Ezek mind-mind apró sikerélmények.”
Kell egy adag türelem a fiúkhoz
Bárki, aki átélte azt, amit Andi, vagy a családjában volt hasonló balesetet szenvedett ember, megmondhatja, hogy a gyógyulás lelki kínnal jár, és sok türelmet követel. „Az első hat hét rettenetesen nehéz volt lelkileg is, mert nem szerettem volna kerekesszéket. De Tomi mondta, hogy legyen egy otthon. Igaza volt, mert járókerettel, mankóval mindkét kezem foglalt, és nem tudok semmit csinálni, de kerekesszékkel igen.
Hasznosnak érzem magam benne, és vannak napok, amikor ez az érzés a mindent jelenti. Odagurulok a mosógéphez, kiveszem a tiszta ruhát, átteszem a szárítóba. Az élelmiszert rendeljük, de beleteszem az ölembe a pakkot, és én pakolom ki. Törölgetek, port törlök, hajtogatok… Apró, kicsi dolgok, de aki nincs benne, el sem hiszi, hogy milyen sokat jelentenek.
Persze csinálnék én többet is, de nem tudok. Például imádok porszívózni. Napi háromszor szoktam, ezt most a fiúk csinálják. Édesek, de kell egy adag türelem ahhoz, hogy ne szóljak, hogy még ott is van porcica…”
Tomi nemrég ünnepelte a születésnapját
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Jobban szeretek adni, mint kapni”
Andinak mindenki segít, az édesanyja, a szomszédok, a barátok, a fia és Tomi is. Ám így sem mindig könnyű elviselni ezt az állapotot, mondja. „Az a típus vagyok, aki jobban szeretek adni, mint kapni. Eleinte nehéz volt elfogadni, hogy mindenhez segítség kell. Sohasem gondoltam volna, hogy Tomi, akivel 14 éve együtt vagyunk, majd kikísér a mosdóba, és a zoknimat is feladja.
Senki se értse félre, nem panaszkodni akarok, de egy gyógyulási folyamatban nem vagy teljes értékű nő, nem vagy feleség, nem vagy anya.
Közben meg olyan csodálatos emberek vesznek körül, akikre mindenben számíthatok. Ilyen a férjem is, aki vett egy mozgássérülteknek készült ülőalkalmatosságot a fürdőkádba. Odagurulok a kádhoz, átcsúszok a székre, meg tudok fürdeni, hajat mosni, nem kell lavórban, mint a kórházban. Nem a legméltóságteljesebb helyzetek ezek, pláne mások előtt, mégis sikerült elfogadni a segítséget. Megérteni, hogy ez valójában arról szól, hogy szeretjük egymást mint férj és feleség, mint család, mint barátok. Egy bizonyíték, hogy nemcsak jóban, hanem rosszban is együtt vagyunk. Erről is szól egy baleset utáni időszak” – magyarázza.
Majd arról beszél, hogy mit hoz a közeljövő. „Amikor hazaérkeztünk az Indiai-óceánról, megműtöttek. Egy hosszú szeget helyeztek be a térdemtől egészen a bokámig, amelyet öt csavar rögzít. Ezeket kell még eltávolítani, emiatt két műtét vár még rám.”
„Semmi sem történik véletlenül”
„Lassan járj, tovább érsz” – így szól a mondás. Andi ma azt mondja, ha ott, a Maldív-szigeteken nem szaladt volna, akkor nem csúszott volna meg, és ma is egészségesen élhetne. „Semmi sem történik véletlenül. Szerintem az élet ezzel a balesettel lassított le, arra tanított, hogy ne rohanjak folyton” – jegyzi meg. Andiek nem ez volt az egyetlen „emlékezetes” utazása, zanzibári útjuk is kalandosra sikeredett.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
