A történet még kilenc éve indult egy cica örökbefogadásával. A Família Kft. népszerű Hajnalkájához, Dzsupin Ibolyához és férjéhez, Lacihoz egy kóbor, szeretetre éhes macska szegődött. A házaspár befogadta az állatot, aki nem sokkal később kismacskákat ellett. A kölykök közül egy édes, fekete kiscicát szintén megtartottak.
Elfertőződött a színésznő sérülése
A házaspár a felelősségteljes állattartás híve. „Bár a macskák a házba nem jöhetnek be, rendszeres állatorvosi gondozás alatt állnak. Ivartalaníttattuk őket, és minden lehetséges védőoltást megkaptak ahhoz, hogy egészségesek legyenek. Ez nemcsak miattunk, hanem az unokáink miatt is fontos. Úgy gondoltuk, így biztonságosan játszhatnak a cicákkal” – kezdi a színésznő, miközben bekötött kezét simogatja.
Az élet azonban felülírta az elképzeléseiket. Egy hónappal ezelőtt drámai események történtek az otthonukban. „Szerettük volna oltásra vinni a cicákat az állatorvoshoz, amikor a fiatalabbik macska nem akart bemenni a cicatartókosárba.
Segítséget kértem a férjemtől, de Kormi odakapott a kezéhez, és majdnem teljesen átharapta a tenyere szélét.
Ez estefelé történt. Azonnal lefertőtlenítettem a sebet, és bekötöztem. Éjszaka már rázta szegényt a hideg, és belázasodott. Reggel szaladtunk a sebészetre, ahol tetanuszoltást és antibiotikumot kapott. Sajnos fel kellett tárni a sebét, és eltávolítani a fertőzött szövetrészeket. Naponta járt kötözésre, de szerencsére már jól van.”
Éjszaka rohantak az ügyeletre
Ibolya és Laci mindezt egy véletlennek tulajdonította, és továbbra is szeretetteljesen álltak Kormihoz. Az ébenfekete macska viszont újra eljátszotta a bizalmukat. Mivel egy hónappal ezelőtt a harapás miatt meghiúsult a soron következő védőoltás beadása, néhány napja Ibolyáék úgy vélték, hogy ideje azt pótolni.
„Csökkenteni akartuk a macskákra nehezedő stresszt, és azt hittük, ha házhoz hívjuk, az állatorvost, a cicáknak nem kell átélni az utazással járó kényelmetlenséget, és gördülékenyen fog menni az oltás. Nem így történt. Az anyacicával nem volt gond, de Kormi bebújt a garázs egyik sarkába, és csak nehezen sikerült onnan kicsalogatni.
Amikor végre sikerült, meg akartam fogni, mire ő azonnal támadott.
Szinte pontosan ugyanott, ahol a férjemet, engem is harapott és karmolt.”
Ibolyát megrázta a támadás. Álmában sem gondolta volna, hogy szeretett cicája őt is megtámadja. „Egyszerűen nem tudjuk, mitől változott meg a viselkedése, és lett ilyen vad. Érthetetlen.”
Ezután vele is ugyanaz történt, mint a férjével. „Még péntek este bementünk a baleseti ügyeletre, ahol fertőtlenítés, kötözés és egy tetanuszoltás után hazaengedtek minket. Másnap reggelre viszont a kezem dagadni kezdett, a gyulladást jelző piros csík egészen a hónom aljáig kúszott fel, rázott a hideg, és lázas lettem. Természetesen ez, mikor máskor, mint hétvégén történt. Reggel újfent rohantunk a baleseti sebészetre, ahol én is kaptam antibiotikumot, és az is
kiderült, hogy az én sebemet is fel kell tárni,
illetve meg kell műteni. Az első három nap nagyon szörnyű volt, alig tudtam használni a kezemet. Már jobban vagyok, de ez nagy tanulság volt. Mi nem tanultunk a saját hibáinkból, más viszont tanuljon a miénkből. Az állatharapás nagyon veszélyes és alattomos sérülés. Nem szabad késlekedni, azonnali orvosi ellátásra van szükség!”
Nincs megkülönböztetés
Ibolya és Laci 32 évvel ezelőtt gyerekeik segítségével talált egymásra, és azóta sem engedték el egymás kezét. Kettőjüknek összesen hat unokája van, és függetlenül a vér szerinti kapcsolattól, egyikük sem tett soha különbséget a gyerekek között, mindegyiket egyformán imádják.
Félti az unokáit a macskaharapástól
Ibolya és Laci fizikai sebei szépen gyógyulnak, a lelki sérülések már kevésbé. „Elvesztettük Kormiban a bizalmunkat, nem tudjuk, hogyan tovább – vallja be szomorúan a színésznő. – Valószínűleg megválunk tőle. Rövid időn belül mindkettőnket megtámadta, és nekünk a hat unokánkra is gondolnunk kell. Nem kockáztathatjuk, hogy valamelyik gyereket megharapja.”
Orvosi utasításra két hétig még megfigyelés alatt kell tartaniuk a macskát, a gazdiknak ennyi idejük van kitalálni, hogy pontosan mit tegyenek. Ahhoz kétség sem férhet, hogy Ibolya fontossági listáján az unokái foglalják el az első helyet. „A fiam és a családja Washingtonban él, nyáron viszont hazalátogatnak. Jelenleg csak az interneten tudjuk tartani a kapcsolatot, naponta többször beszélünk, ezzel némiképp enyhíteni tudom a hiányukat – mondja.
Alig várom a találkozást, és egy percig sem szeretnék azon idegeskedni, hogy valaki megsérül.
Nem kérdés, hogy mit kell tennünk, és ha fájó szívvel is, de meg kell hoznunk bizonyos döntéseket.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
