Feke Pálnak többször újra kellett terveznie mindent: „Bohém, nagy gyerek vagyok”

A Junior Prima- és Artisjus-díjas énekes-színész, producer karrierje egy igen fontos korszakát éli, ugyanis ott van Magyarország legnagyobb zenés teátrumának, az Erkel Színháznak a társulatában. „Amikor Szente Vajk hívott, első szóra igent mondtam – árulja el Feke Pali. – Nagyon sok éve dolgozunk együtt, komoly, nagy sikereket csináltunk végig együtt, így nem volt bennem kérdés. Jegyeladási rekordokat dönt a színház, és már az első évadban óriási sikersorozatot tudhat magáénak álló tapsos telt házakkal. Boldog vagyok, hogy egy ilyen társulatban tulajdonképpen én lehetek az egyik rangidős színész. Nagyon erős és jó csapat vagyunk, ezt pedig a nézők is érzik. Hiszem, hogy az újonnan alakult Erkel Színház egyik nagy ereje a csapatban van.

Most nagy változás ez az életemben, mert az utóbbi években leginkább már a produkciós cégem irányításával teltek a napjaim. Ráadásul nagyon sok különböző karakterben megmutathatom magam, ami igazi ajándék. A trónban egy negatív, intrikus főszerepet játszhatok, az Apáca show-ban viszont egy visszafogott lúzert formálhatok meg, a Hogyan tudnék élni nélküled?-ben a főszereplő Gergő mai énjét alakítom. A Rebecca férfi főszerepe azonban egyikre sem hasonlít – magyarázza. – Lévay Szilveszter darabjaiért régóta rajongok: a Mozart!, az Elisabeth a kedvenceim között vannak, és személyesen is ismerem a szerzőt. Viszont azt gondoltam, hogy Maxim de Winter karaktere már elment mellettem.”

Saját sorsát vitte színre

Pali – a Daphne du Maurier könyvéből és Hitchcock klasszikus filmjéből készült musicalben – a férfi főhőst, egy zárkózott, súlyos titkokat cipelő arisztrokatát alakít. „Sokan formálták meg előttem ezt a szerepet, de nekem a saját sorsomat, a saját karakteremet, a saját életemet kell valahogy belevinnem. Max egy nagyon zárkózott karakter, aki aztán a darab egy pontját nagyon szenvedélyesen nyílik meg. Megértem őt, én is mindig vigyáztam arra, mit és mennyit mutatok meg a világnak, illetve a közönségnek a belsőmből. Soha nem akartam mindenáron a címlapokon vagy a tévében szerepelni, de ha volt egy olyan feladat, amiről azt éreztem, illik hozzám, azt elvállaltam. Nem szólalok meg minden ügyben.

Engem a legtöbben bohém, nagy gyereknek látnak. Ha bemegyek a színházba, ott is rögtön elindul a poénkodás, és igyekszem jó csapatjátékos lenni. Mindennél fontosabb nekem, hogy egy egymást tisztelő, alázatos, jó hangulatú csapatban legyek.

De persze az is van, hogy magamra zárom az ajtót, és akkor mindenki hagyjon békén. Szóval bennem ott van ez a zárkózottság még akkor is, ha elsőre nem ez jut eszébe az embereknek rólam.”

A történet szerint Maximra rátalál egy új szerelem, és ez áll a bonyodalmak és a hátborzongató események gyújtópontjában. Pali saját tapasztaltból is pontosan tudja, mennyire nehéz egy-egy ilyen új helyzetben megtalálni saját magunkat, vagy éppen segíteni ebben valakinek, akit szeretünk. „Arról, hogy miként kell a változásokhoz alkalmazkodni az életben, könyvet tudnék írni. Sokszor előfordult a magánéletemben is, hogy újra kellett terveznem mindent, és a mindennapjaimat egy vadonatúj helyzethez alakítani.”

Az Elisabeth az egyik nagy kedvence

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

F E K E P Á L O F F I C I A L (@fekepal) által megosztott bejegyzés

Nincs megállás

Mint mondja, a szakmai élete is állandó változásban volt. „Nekem például most az is új, hogy egy társulat tagja lettem. Érdekes az élet, hogy lassan 30 éve ’szabadúszó’ vagyok, nem tartoztam soha tagként egyik színházhoz sem. Az egy külön érdekesség, hogy életem egyik legfontosabb pillanata A Társulat című televíziós műsor volt, ahol elnyertem az akkor 25 éves István, a király rockopera címszerepét, és csak most lettem egy színházi társulat tagja. Óriási a hajtás, egyik bemutató éri a másikat – ez komoly fizikai és lelki terhelés. Gyakorlatilag tavaly tavasz óta nem volt megállásom. Most nyáron talán lesz egy pici időm pihenni, de ez sem tart majd sokáig.”

Kiemelt kép: Archív