Az Omega frontemberének, Kóbor Jánosnak lánya, Kóbor Léna áprilisban töltötte be a 18-at. Javában bontogatja a szárnyait, már a tévézésbe is belekóstolt. Legutóbb például egy gasztrorealityben, a Hal a tortán-ban próbálta ki magát négy másik trónörökössel, Fekete Mikivel, Kárpáti Rebekával, Nagy Hunorral és Kerényi Miklós Mátéval egyetemben. Korát megszégyenítő magabiztossággal vette az akadályokat a konyhában.
Az olasz, az más tészta
„Pedig rettenetesen izgultam − vallja be Léna. – Még sosem fordult elő, hogy a vendéglátói szerep terhe egyedül az én vállamat nyomta, és ilyen műsorban sem voltam még. De biztosra mentem, nem kockáztattam” − neveti el magát.
Ugyanis az olasz gasztronómia köré építette vacsoraestjét, nem véletlenül. „Ez volt apukám kedvence is. Én is odavagyok érte. Hosszú évek óta ott nyaralunk, ez már családi hagyomány. Varázslatos hely, jókedv, felszabadultság árad minden szegletéből. Egyébként egy olasz családnál tanultam meg tésztát gyúrni, akikkel az évek alatt jóban lettünk. Náluk készültem fel a versenyre, ezért ment ilyen magabiztosan. Őszintén szólva, egy kínaival biztosan nem vitézkedtem volna ennyire.”
Nem csupán az olaszimádat közös benne és az édesapjában. „Ő is annyira higgadt volt, mint amennyire én. A családban egyértelműen én vagyok a legnyugodtabb. Anyukám egy más típusú személyiség − ül ki egy apró mosoly az arcára. – Rá inkább a maximalizmusában hasonlítok, bár ő azért rajtam is túltesz. Olykor már görcsös is, de ilyenkor megnyugtatom, és azt mondom, ’nyugi, anyuci, minden rendben lesz.’”
Titkos kuckó
Továbbra is abban a pompás házban él Léna és édesanyja, amit annak idején Korda Györgyéktől vettek. „A kedvenc helyem a házban apukám stúdiója (amit meg is mutatott vendégeinek a műsorban − a szerk.). Ott minden úgy áll, ahogy apukám hagyta, nem nyúltunk semmihez. Rengeteg kedves gyerekkori emlékem van erről a helyről. Rendszeresen beszöktem oda, bevittem a babáimat, odakuporodtam mellé, és játszottam, miközben ő dolgozott. Sosem felejtem el ezeket a pillanatokat. Jólesett a közelsége, és ő is szerette, ha ott vagyok. Igaz, idővel tele lett játékokkal az egész szoba” − mondja vidáman.
Mindenki Meckyje itt töltötte a legtöbb idejét. „Egy fontos szabály volt: itthon nem hallhattuk énekelni. Ha abban a fázisban tartott az alkotás, mindig el kellett mennünk. Mi pedig ezt a kérését tiszteletben tartottuk, idővel természetes lett.”
Kétség sem fér hozzá, a zene iránti szenvedélyét Léna az édesapjától örökölte. „Egy ideig nem volt könnyű róla beszélni – sóhajt nagyot. − Nem is nagyon ment, de most már kifejezetten jólesik. Szeretném, ha minél többekhez eljutna, milyen remek ember volt.”
Ez csak a kezdet?
Efelől vacsoravendégeinek szemernyi kétsége sem maradt, miután bebocsátást nyertek Mecky szentélyébe. Az énekes egyébként nem igazán mozgott otthonosan a konyhában. „A kávétól a rántottáig terjedt a repertoárja. Mindig azt mondta, ő csinálja a legrosszabb kávét, de a legnagyobb szeretettel − meséli nevetve a lánya, aki viszont imádta a főzőműsor minden percét. – Jó embereket ismertem meg, remek társaságban töltöttem ezt a néhány napot. Nagyon élveztem! Nem mondanék nemet más hasonló jellegű felkérésre sem. Szívesen kipróbálnám magam más tévéműsorokban is.”
Kiemelt kép: Archív
