Gedeon bácsi, Almát eszem, Ó, egy Alfa Romeo, Annyi arc ismerős… csak pár sláger, amit Payer András írt, és persze ott van az egyik legnagyobb, a Minden jót, Mónika, bár ez Ullmann–G. Dénes szerzemény, csak ő vitte sikerre. Ugye, hogy mind a mai napig énekeljük ezeket a dalokat, és bulizunk, táncolunk rájuk? A zeneszerzés mellett alkalmanként szöveget is írt. Dalait olyan hírességek énekelték, mint Szécsi Pál, Koncz Zsuzsa, Korda György, Komár László vagy a Záray–Vámosi házaspár.
Volt egy szabály
Mindannyiukkal jóban volt, meséli Öcsi lánya, Payer Lili. „Hitte, hogy úgy lehet dalokat írni, ha zeneszerző és előadó között barátság van. Ráadásul egykor a koncerteken ők egymást konferálták fel, és mivel jól ismerték egymást, az mindig nagyon személyes és szórakoztató volt – mondja Lili. – Látom magam előtt, ahogyan Komár Laci jön hozzá, és együtt zenélnek. Na meg a kerti bulijai, apu főzött bográcsban, közben Koós János meg Aradszky László énekelt. Csodás emlékek!”
Lili 19 éves volt, amikor édesapja mindössze 69 esztendősen 2011 júliusában elhunyt. Rákos volt, két évig küzdött a gyilkos kórral. „Apu egész életében pozitív, jókedvű volt, csak a jót látta a rosszban is.
Nem emlékszem, hogy szomorkodott volna bármin is. Ha valami gond adódott, legyintett, nem baj, majd kiderül, miért is történt.
Mindig mindennek a miértjét kereste, kíváncsi volt az emberekre, az eseményekre, családon belül is. Volt egy szabály, amihez ragaszkodott: ha megbeszélünk valamit, akkor az legyen is úgy. Ha azt mondtam, hatra otthon leszek, akkor legyek otthon. Ez ma is így van, ha két percet csúszok, akkor is telefonálok, hogy kések.”
„Őrzöm a gitárját”
Lili azt meséli, édesapja elkényeztette őt, de nem a szó klasszikus értelmében. „Meg sem kellett szólalnunk, tudtuk, mire gondol a másik, annyira egy húron pendültünk. Szigorú volt, de mértékletes módon. Ha kértem két játékot a boltban, egyet kaptam, vagy egyet sem, azt mondta, esetleg a születésnapomra megkapom. Nem ígérte meg, csak azt mondta, esetleg” – nevet Lili, aki azt is tudta, mikor kell békén hagyni apukáját. „A szüleim hálószobájában volt egy fotel, ott szokott gitározni, olykor csak magának, olykor alkotott. Valahogy éreztem, mikor alkot, olyankor csendben kimentem a szobából. Máskor behívott, énekelt, gitározott nekem. Kincsként őrzöm azt a hangszert.”
Az a hangszer bizony ötven év alatt sok helyre elkísérte, hiszen Öcsi 1961-től írta a dalokat az Omegának, a Bergendy és az Illés zenekarnak, és koncertezett ő maga is. „Minden előadás előtt volt benne egy drukk, azt mondta, akkor kell abbahagyni, ha azt már nem érzi.”
„Kivittem a sírjához”
Payer András Zsámbékon élt, feleségével itt nyitottak lottózót. Özvegye, Andrea ma is itt dolgozik a lányukkal együtt. Habár Lili a közgázon végzett vendéglátás-turizmus szakon, inkább a családi vállalkozásban helyezkedett el.
„Anyuval egy telken, de két házban élünk együtt, ő az egyikben, én a párommal és a kisfiunkkal a másikban.” Merthogy két éve áprilisban megszületett Payer Öcsi unokája, aki édesapja és a nagypapája után a László András nevet kapta. „Miután megszületett Lacus, kivittem apuhoz a temetőbe, bemutattam neki az unokáját. Az édesapájával több mint nyolc éve vagyunk együtt, majd szeptemberben házasodunk össze, akkor, amikor ő a bölcsődét kezdi.
Olykor belegondolok, milyen sokat játszana az unokájával apu. Fantasztikus nagypapa lenne, emlékszem, a koncertjeire sokan hozták el a gyerekeiket is, apu pedig mindig lehajolt hozzájuk, bolondozott velük.
Hiszem, hogy fentről mosolyogva nézi Lacust, és örül annak, hogy szemmel láthatóan örökölte a zenei tehetségét, még a mozgását is. Majd ha nagyobb lesz, mesélek neki a nagyapjáról, és remélem, egyszer ugyanolyan büszke lesz rá, mint amilyen én vagyok az édesapámra.”
„Imádott fát vágni”
A testmozgás mindig fontos volt Payeréknél, Lili egy évtizeden ált lovagolt, míg édesapja inkább a kertben „sportolt”. „Mindent megtett, ami férfimunka egy háznál, például imádott fát vágni. Azt hiszem, az egyszerre volt neki feszültséglevezetés és testedzés.”
Kiemelt képek: Archív, Schumy Csaba/fotocentral.hu
