Már-már közhelynek tekinthető, gyakran ismételt mondás, miszerint egy nő életben új időszámítás kezdődik, miután édesanya lesz. Nos, ez Földes Eszter esetében a legkevésbé sem túlzás. A Pokoli rokonok és a Válótársak színésznőjének életében 31 évesen kisfia, Álmos születése hozott óriási változásokat.
„Nem értettem azokat az indulatokat, amelyek bennem voltak az anyaság kezdeti szakaszában. Úgy éreztem, mintha nem lennék önmagam, és rájöttem, valójában ez az édesanyám. És az addigi hipnotizált állapotban történő állításaim azzal kapcsolatban, milyen fantasztikus gyerekkorom volt, egy csapásra darabjaira hullottak, akár egy gyöngysor. Hirtelen elindult egy kényszeredett felnövéstörténet, rettenetesen sok dolog szakadt fel bennem. És közben sokszor nagyon egyedül maradtam ezekkel a felismerésekkel”
– mesélte a Popfilter legutóbbi adásában.
Csak a végét várta!
Ez pedig helyenként fájdalmas következményekkel járt.
„A gyerekkorom egy véget nem érőnek tűnő várakozás volt, csak a végét vártam. Kifejezetten koravén kislány voltam. Ennek a másik oldalról az az eredménye, hogy sosem nősz fel igazán. A párjaim általában jóval idősebbek voltak nálam, nem véletlenül. Az első szerelmemmel például 16 év volt a korkülönbség, és 14 éves voltam, amikor összejöttünk. A mai napig vonzó egy férfiban, ha erősebb, okosabb, és egy picit mindent jobban tud nálam. Ez pedig óhatatlanul benne tart egy olyan pozícióban, ahol ’kicsi’ tudok maradni” – mutat rá.
Kilencévesen tudta meg az igazat
Mindez egyáltalán nem meglepő annak fényében, hogy milyen súlyos csomagokat cipelt a gyermekkorából. „Soha nem találtam a helyem a családomban, mindig idegennek éreztem magam. Ráadásul kívülről is jöttek ilyen megjegyzések.
Édesanyámnak és a vér szerinti apámnak is sötét haja van. Én meg szőke és kék szemű vagyok. Egyszer levittem a tesómékat a játszótérre, mert én voltam a bébiszitter, bár csak kilencéves voltam. Néztem őket, ahogy játszanak, odajött hozzám valaki, és megkérdezte tőlem, hogy engem a postás hozott-e a családba, mert egyáltalán nem hasonlítok a többiekre. Kegyetlen volt” – idézi fel a fájdalmas emléket.
Ugyancsak kilencéves volt, amikor megtudta, nem az az édesapja, akit annak hitt.
„Addig fogalmam sem volt róla, engem papíron Landkammer Eszternek hívnak. A szüleim megbeszélték a tanáraimmal, Földesnek hívjanak, de a vér szerinti apám nem jelent meg a bíróságon, hogy át tudják íratni a nevem. Miután elmondták, eleinte nagyon könnyen vettem, aztán kamaszkoromban egyre inkább kezdett foglalkoztatni a dolog.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
