Horváth Grétán sokan gúnyolódtak: „Azt mondták, könnyű úgy fogyni, hogy közben válófélben van az ember”

Sokszor kezdte már újra az életét. Legutóbb 2021-ben, amikor válása idején kiderült, inzulinrezisztenciában szenved. „Azóta fogytam 24 kilót és a ruhatáramat XL-esről S-esre cseréltem” – meséli büszkén Gréta és a Story magazinnak megmutatja azokat a fotókat is, amikről korábban azt gondolta, örök életében eltitkolja majd.

„47 kiló voltam”

A legutóbbi garázsszortírozás közben találtak a rég elfeledett képekre az édesapjával. Ekkor kerültek elő azok a miniszoknyás fotók is, amelyeket nézegetve Gréta felnevetett: azt mondja, ma már nyakmelegítőnek sem hordaná, olyan rövidek voltak azok a ruhák, amelyeket gimnazista korában viselt. Hamar kiderült, abban az időben meglehetősen egészségtelen fogyókúrába kezdett, mert az újságok címoldaláról visszamosolygó nádszálkarcsú modellekre szeretett volna hasonlítani, ahogy sok kamaszlány akkoriban. Így fogyott fél év alatt tizenhárom kilót. „Nem vagyok rá büszke, de másodikos gimnazistaként súlyos evészavarral küzdöttem. Én, a vidékről fővárosba került, kicsit tájszólásosan beszélő, husi kislány, aki sosem a menő csajok táborát erősítettem, megpróbáltam felvenni a versenyt a többiekkel, és elhatároztuk a barátnőmmel, hogy modellkedni kezdünk. Ehhez persze fogyni kellett, ráadásul az akkori szépségideál az volt, ha kilátszott a csípőcsont is. Egyik napról a másikra elkezdtem koplalni, puffasztott rizsszeleteken éltem, és még anyukám – akinek a szava a mai napig a legfontosabb a számomra – sem tudott eltántorítani a célomtól. Pedig leültetett, és elmagyarázta, hogy milyen betegségekkel kell számolnom, ha tovább folytatom a nem evést. Sosem fogom elfelejteni, azt mondta: ha lemegy a súlyom ötven kiló alá, annak súlyos következményei lehetnek. Aztán amikor a fizika tanárom is szóvá tette, milyen sokat fogytam, és hogy egyáltalán nem tűnök egészségesnek, már csak 47 kiló voltam, és fél éve nem jött meg a menzeszem. Anyukám pofonja térített észhez, és az a mondata, hogy később nagyon meg fogom bánni mindezt, ha majd nem lehet gyerekem. Szerencsére nem így lett” – meséli Gréta.

Feltűnő változás

A mostani fogyását sem elsősorban saját kitartásának tulajdonítja, hanem édesanyjának. „Az ő szava ma is szent és sérthetetlen számomra. Sokan kinevettek, gúnyoltak, azt mondták, könnyű úgy fogyni, hogy közben válófélben van az ember. Nagyon nem az, hiszen zabálhattam is volna bánatomban. De szerencsére nem a rosszindulatú kommentek, hanem anyukám szavai azok, amik ma is a fülembe csengenek. Ahogy mondja: kislányom, annyi mindent sikerre vittél már, mi lenne, ha most végre magadat ­csinálnád meg. Persze ekkoriban, 2021 októberében már tudtam, hogy inzulinrezisztenciában szenvedek, és a diete­tikus is elmagyarázta, hogyan kellene étkeznem ahhoz, hogy ne hízzak tovább, de anyukám adta meg a végső motivációt, és neki köszönhetően mostanra nemcsak a külsőm, de az egész gondolkodásom megváltozott. Mintha kicseréltek volna! A legjobb az egészben, hogy mindez a kisfiamnak is feltűnt. Szóvá is tette, örül, hogy visszakapta a jókedvű anyukáját, aki imád kimozdulni, kirándulni vele.”

Komoly szerep

Gréta kisfia, Filip idén lesz kilencéves. Édesanyja pedig elérkezettnek látta, hogy vele is elbeszélgessen olyan fontos dolgokról, mint a csúfolódás vagy az iskolai kirekesztés, amiben Grétának volt része. „Megmutattam neki az összes női testalkatot, és elmondtam, melyik miért szép, és mi minden lehet a hátterében annak, ha valaki máshogy néz ki, mint a szépségideál. De beszéltünk az autizmusról, a Down-szindrómáról is, arról, hogy a játszótéren ha egy kisgyerek nem szeretné visszaadni a játékát, nem biztos, hogy azonnal erővel kell visszavenni tőle. Szerencsére az iskola, ahová jár, remek választás volt, jó a közösség, ugyanakkor minden szülő maga felelős a gyereke lelki egészségéért, és én ezt nagyon komolyan veszem. Jó példával akarok elöl járni. Azt szeretném, ha Filip nem lenne a csúfolódós, úgynevezett ’hülye gyerek’ kategória a korosztályában.”

Kiemelt kép: Archív