Anyaként, társként Janza Kata számos nehéz helyzettel szembesül. Ráadásul az utóbbi időben ezek mintha kicsit össze is sűrűsödtek volna.
Hiányzik, hogy főzhessen
„Nem volt könnyű az elmúlt időszak, Samu fiam karanténba került, tartani kellett benne a lelket, és Janka lányom egyre többször gondolkodik azon, van-e még idehaza jövője. A szerelmemet is biztatnom kellett, hogy a járvány nem okoz törést a karrierjében, megtalálja a helyét a színházi világban – sorolja Kata. – Emlékszem, a nagymamám még annak örült, ha motorozni mehetett, vagy ha moziba vitték, mert a konyhában és a kertben töltötte az élete nagy részét. Nekem éppen az hiányzik a mindennapokból, hogy otthon főzhessek, háziasszonykodhassak. Régebben sokszor mondtam a gyerekeimnek, hogy szívesen csinálnám, ha lenne rá időm, úgyhogy a karantén alatt nevetve mondták: ’Tessék, itt az alkalom.’ Tényleg sok receptet kipróbáltam, a család pedig kiválasztotta a kedvenceket.”
Tudják, min megy át a másik
Miután a színházak újra kinyithattak, hirtelen tripla tempót kezdtek diktálni a munkaadók a művészeknek. Mivel Kata és Ádám is színpadi ember, nagyon kevés idejük maradt egymásra, miközben a fáradtsággal is meg kellett küzdeniük. „Muszáj valahogy feltöltekezni, mert nem szeretnénk azok a színészek lenni, akik két fellépés között elalszanak a volánnál az autópályán. Ádámmal kialakult közöttünk egy rendszer. Aki kicsit kevésbé fáradt, az tartja a lelket a másikban, az ad erőt. Nemrég hét darabban dolgozott párhuzamosan úgy, hogy premier és beugrás is volt közöttük, akkor nekem kellett kicsit erősebbnek lennem. Ez az apró dolgokban is megmutatkozik, ha egy adott napon valamelyikünknek egy órával több pihenő jut, akkor az melegíti a vacsorát a másiknak, mert tudja, van pár perc előnye a másikhoz képest. Minden nehéz időszakon átsegítjük egymást. Egy szakmában dolgozunk, tudjuk, hogy a másik min megy keresztül, és ez hatalmas előny − mondja a színésznő. – Én figyelek arra, hogy félévente legyen egy hosszú hétvégénk kettesben, és azért oroszlánként küzdök. Ádám néha mondja is, megéri ez a szélmalomharc három napért? Aztán amikor ott vagyunk, azt mondja: ’Nagyon hálás vagyok, hogy küzdöttél érte.’ Szerintem ezt csak így lehet. Emellett van egy kialakult szokásunk: legyen bármilyen késő, este az ágyban még átbeszéljük együtt a napot. Ebből sem engedek. Néha persze elálmosodom, de Ádám ezt is érzi, és olyankor lekanyarítja az utolsó mondatot.”
Igazi tyúkanyó
Kata legutóbbi bemutatója a Hegedűs a háztetőn volt az operettszínházban, ahol a főhős feleségét, Goldét alakítja. „Tyúkanyó vagyok otthon és a színházban is. Ahogy a családomban igyekszem mindenkit magam köré terelni, úgy a szakmában is megvannak már az én kiscsibéim, akiket támogatok. Most, hogy egy igazi, csupa szív anyaszerepet kaptam, először bepánikoltam: mit fogok ezzel kezdeni?! De a kollégáim azt mondták: ’Hiszen ez te vagy.’ Aztán belegondoltam, a családcentrikusságot, a szeretetet kell megmutatnom a színpadon, nagy baj lenne, ha ez nem menne. Hiszen olyan csodálatos példák voltak előttem, mint a szüleim, a nagyszüleim, a dédimama. Kicsit őket is magammal viszem a szívemben a közönség elé. Ha belegondolunk, ebben a bizonytalan időszakban, amit most élünk nincs, fontosabb a családnál.”
Elsírta magát a próbán
„Homonnay Zsolt a partnerem a Hegedűs a háztetőn című darabban, és amikor először próbáltuk azt a jelenetet, amiben a legnagyobb lányunk férjhez megy, mindketten elsírtuk magunkat − meséli Janza Kata. – Ott álltunk ketten, mi, akik évtizedek óta együtt dolgoztunk, annyi mindenen átmentünk egymás oldalán, és a gyerekeinkre gondoltunk, akik szintén bármelyik percben kirepülhetnek. Folyni kezdett a szemünkből a könny.”
Kiemelt kép: Smagpictures
