Miután személyesen elbúcsúzott az énekesnő a lányától, Szandi megható bejegyzést írt a Facebookra is. Ekképpen szól: „Végre megvalósult Blanka álma! Tudtam, hogy a lányunk előtt nincs akadály. Kitartásának meg is lett az eredménye, és végre kijutott San Franciscóba, ahol egy évig a Golden Gate híd mellett, egy nagyon kedves családnál vigyáz majd két tündéri kislányra. Tudom, ez az élet rendje – a madárkák kirepülnek a családi fészekből. Kívánom Blankának, hogy érezze nagyon jól magát, élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodva térjen majd haza. Nagyon büszkék vagyunk lányunkra!”
„Szeretne végre saját jogon érvényesülni”
A szülők joggal büszkék a gyerekükre, aki ugyan szülői támogatással, de szinte egyedül intézett mindent az útjával, a kinti munkájával kapcsolatban. Vajon miért vágyott a 21 éves lány az ismeretlenbe? Miért akart mindenképpen ott dolgozni, holott itthon is felvették az egyetemre, és egy évet már el is végzett. „Nem könnyű ismert ember gyerekének lenni. Blanka úgy nőtt fel, hogy mindig azt hallotta, ő Szandi és Bogdán Csaba lánya. Nem csoda, ha felnőtt fejjel szeretné végre megtudni, ki is ő valójában. Szeretne végre saját jogon, a saját nevén érvényesülni.” Blanka gyerekek iránti rajongása, szeretete senkit nem lepett meg a családban. Az öccsei mellett szinte mindent kitanulhatott a pelenkázástól az etetésen, az öltöztetésen át. Gyerekkorától sokat emlegette a mi bébiszitterünket is, a szomszédasszonyunk lányát, Zsuzsit. Mind a három gyerekünkre vigyázott, csodálatos pótmama volt, szerintem ő is nagy hatással volt Blankára. Nem véletlen, amint betöltötte a 18. évét, azonnal elkezdett gyerekekre vigyázni. Például az ismert bokszolónál, Kokónál is volt bébiszitter, de van olyan család, ahol négy gyerekre vigyázott. Összeszámoltuk, 15 gyereke van már itthon.”
Mindenütt szerették, megbíztak benne
Most már kettő lánya Amerikában is van. Mielőtt elutazott, a magyar családok referenciát adtak róla, amit előre ki kellett küldenie. „Csodálatos érzés volt ezeket olvasni, olyan szépeket írtak róla. Például azt, mennyire szívén viseli mindegyik gyerek sorsát, hogy szereti őket.” Másfél hónap telt el azóta, hogy a huszonéves lány elrepült Amerikába. „Reggelente Blanka autóval viszi a lányokat iskolába, utána a délelőttje szabad. Jógázik, edz, biciklizik napi 15 kilométert, majd megy a gyerekekért, és irány a különóra. Istenien érzi magát, mindennap beszélünk, azért persze néha pityergünk, hisz nagyon hiányzunk egymásnak, Blankának pedig a honvágy facsarja a szívét. Jól érzi magát, de mondja, ahogy letelik az egy év, ahogy lejár a munkaideje, a végén a megkeresett és összespórolt pénzéből kicsit utazgat, aztán jön haza. Büszkék vagyunk a lányunkra, azt gondolom, soha nem kényeztettük el, a saját érdekében tettük, amit tettünk, de most megérett a gyümölcs, amit szép lassan, apránként kezdünk leszakítani.”
A szerelmük kiállja az idő próbáját
Blankának nemcsak a szüleitől és a testvéreitől kellett búcsút vennie, hanem a szerelmétől is. „Öt és fél éve vannak együtt Mikivel. Milyen érdekes, Blanka is éppen annyi idős volt, amikor megismerkedett ezzel a fiúval, mint én az édesapjával, Csabival. Mikit nemcsak Blanka, de mi is nagyon szeretjük, már családtag nálunk. Biztos vagyok benne, hogy a gyerekek szerelme kiállja az idők próbáját, sőt megerősíti a kapcsolatukat, a szövetségüket.”
