Hét vendéget kért egy műsorba még az előző politikai érában, ötre nemet mondtak a szerkesztők. Kováts Adél erre visszautasította a szereplést. A Radnóti Színház igazgatója a Klubrádió beszélgetésében mesélt a történtekről Bóta Gábornak, és egy másik listát is felidézett, amelyen a férjével együtt szerepelt. Mácsai Pál szintén arról beszélt: tudomása szerint ő is tiltólistán volt.

Kováts Adél és Mácsai Pál nemcsak pályatársak: egy évfolyamba jártak, és színházvezetőként is hasonló helyzetekkel kellett szembenézniük. A Klubrádió műsorában most arról is beszéltek, milyen nyomot hagytak bennük az elmúlt évek. A Radnóti Színház igazgatója már a beszélgetés elején személyes vallomást tett.

Bennem van egy hatalmas felszabadulásérzés, hogy nincs az a nyomás

– fogalmazott a színésznő, aki szerint korábban állandó mérlegelést jelentett, mikor és hogyan szólaljon meg.

„Egy folytonos reakciókényszerben kellett léteznünk” – mondta. Úgy látja, a nyilvánosság előtt szereplő emberek felelőssége most sem lett kisebb. „Mostanában úgy fogalmazok, és egyébként nagyon szeretem ezt, hogy a radikális őszinteség korába érkeztünk.”

A beszélgetés egyik legszemélyesebb részében aztán szóba kerültek a tiltólisták. Mácsai Pál, mint mondta, Nagy Ervin egyik nyilatkozatából értesült arról, hogy ő is szerepelt egy ilyen listán, ráadásul nem egyedüliként az Örkény Színházból. Kováts Adélnak azonban saját élménye is volt arról, hogyan korlátozhatják egy műsor vendégeinek kiválasztását.

„Én egyébként tudtam, hogy feketelistán vagyok. Igen, engem hívtak egy műsorba, és aztán oda ugye hívhattam volna vendégeket” – idézte fel. A színésznő hét embert javasolt, csakhogy a többségüket nem fogadták el.

Abból ötre azt mondták, hogy őket nem hívhatom. És akkor mondtam, hogy akkor köszönöm szépen, akkor én sem

A műsort és az érintett vendégeket nem nevezte meg, de egy másik, jóval korábbi történetet is elmesélt. Egy 2003-as listán ugyanis nemcsak a saját, hanem a férje nevével is találkozott. A lista címére nem emlékezett pontosan: úgy idézte fel, hogy „Magyarország ellenségei, vagy valami ilyesmi” szerepelt rajta.

Az első megdöbbenés után azonban egészen más érzés kerítette hatalmába.

Nagyon büszke voltam, hogy ott Esterházy Péter és Konrád György neve mellett én is, sőt a férjem (Kováts Tibor táncművész – a szerk.) is ott volt

Kováts Adél azon is elgondolkodott, vajon melyik akkori nyilatkozata miatt kerülhetett fel a felsorolásra. Mint mondta, bizonyos kérdésekben már a nyolcvanas és a kilencvenes években is ugyanazt képviselte.

Mácsai Pál szerint a mellőzésnek vannak kevésbé látványos, mégis fájdalmas formái is. Példaként azokat a kollégáit említette, akik komoly szakmai teljesítményük ellenére sem kaptak elismerést.

Nálunk ötvenéves színészek vannak óriási szakmai teljesítményekkel Jászai-díj nélkül például

Kováts Adél úgy látja, az elmaradó díjakat nem lehet egyszerű vállrándítással elintézni.

„Nagyon sok sérülést is okoz, még akkor is, ha az ember azt mondja, hogy a díjakat adják és nem számít, de számít.”

A színésznő szerint ezek az elismerések abban is szerepet játszanak, mennyire érzi egy művész, hogy megbecsülik, és milyen helyet foglal el a társadalomban.

A beszélgetésben Vidnyánszky Attila neve is előkerült. Mácsai nem titkolta, hogy a Nemzeti Színház vezetőjével régóta nem beszéltek.

Valamitől ő különösen nem kedvel engem, meg-megtalál különböző nyilatkozatokban

Mácsai ugyanakkor a Nemzeti jövőjét tartja a legfontosabb kérdésnek: szerinte azt kell végiggondolni, mi a színház feladata, és mi szolgálná leginkább a következő nemzedékeket. Kováts Adél is megfontoltságot sürgetett: „Én azt gondolom, hogy jó lenne legalábbis nem kapkodni.” A színésznő bizakodó, de a korábbi sérelmek feldolgozását hosszú folyamatnak látja. Ahogy fogalmazott:

Abban nem hiszek, hogy egy hosszan tartó betegség után így fölállnak a betegek és a sebek így gyógyulnak.