Mondhatnánk: akasztották a hóhért. Bár Janicsák Veca készül pszichológusnak, most Ábel Anita faggatta őt a lelki világáról. Az énekesnő a Csak Szabadon YouTube-csatorna Nincs kamu című podcastjában mesélt őszintén a válásáról, az édesapjával való viszonyáról, az anyaságról és pszichológiai tanulmányairól.

Janicsák Vecát alig húszévesen ismertük meg, és határozottságával már akkor kitűnt a többi X-Faktor-versenyző közül. Ám amilyen magabiztosan őrzi azóta is a saját zenei világát, a magánéletében jóval nehezebben húzza meg a határait.

„Felnőtt nőként is felismerem magamban a nyolc- vagy éppen tizenhat éves énemet, azt, amikor egy régi séma működésbe lép. A pszichológiai tanulmányaim eleinte puszta érdeklődésnek tűntek a részemről, később értettem csak meg, hogy ez az út rólam is szól. Ennek köszönhetőn bizonyos szituációkban elég jól át tudom látni mások problémáit, de természetesen a sajátjaimat azóta sem” – jegyezte meg öniróniával.

Büszke feminista – is

A válásáról is ennek az önismeretnek a nyelvén beszélt. A döntést ő hozta meg, de addigra már szerinte nem volt más választása.

Aki eljut a falig, az nem néz vissza utána. Mire én oda értem, már nem maradtak bennem kérdések. Nagyon szerettem, mindent megtettem, és tudtam, hogy amit lehetett, beletettem abba a kapcsolatba.

Utólag azt is felismerte, hogy korábban hajlamos volt olyan társat választani, aki nem a legjobbat hozta ki belőle. Ma viszont már nem attól teszi függővé a boldogságát, van-e mellette valaki. Egyedülállóként is teljes életet tudna élni, ugyanakkor nem titkolta: van párja, és ennek is örül.

Veca sokáig szigorúan óvta a magánéletét. Nem azért, mert nem szívesen nyílt volna meg, hanem mert megtapasztalta, milyen könnyen lesz egy félmondatból egészen más történet.

„Nagyon fontos, hogy a saját szavaimmal mondhassam el a saját történetemet – hangsúlyozza. – Nem sajnálatot szeretnék, hanem azt, hogy egy személyes tapasztalatból mások is felismerhessenek valamit. Azt is nehezen viselem, hogy egy erős, határozott nőre milyen gyorsan rásütik: agresszív vagy karrierista. Egyébként büszkén vallom magam feministának, de a gondoskodó, klasszikus háziasszony szerepét is szeretem. Számomra a kettő nem ellentmondás: nem kötelességből vasalok inget vagy teremtek otthont, hanem azért, mert ez a szeretetnyelvem.”

Veca szerint felszínes a viszonya édesapjával

Az énekesnő nem tagadja meg a tehetségkutatós múltját, de szeretné kritikusan is elmondani, mit élt át akkor. Pályája nem egyetlen műsor ajándéka: öt lemezt készített, legutóbbi albumának minden dalát maga írta. A régi dalokra akkori önmaga lenyomataként tekint.

„Ha valaki többet szeretne tudni rólam, hallgassa meg a B oldalas dalokat” – mondta.

Édesapjával, Janicsák Istvánnal való kapcsolatáról fájdalmas nyíltsággal beszélt. A köztük lévő viszonyt felszínesnek érzi, és úgy látja, valahányszor megpróbáltak mélyebbre menni, abból nem született valódi közeledés.

„Ez már elment” – mondta annak lehetőségéről, hogy egyszer olyan apa-lánya beszélgetésük legyen, amilyenre korábban vágyott.

Amikor Vecának megjelenik egy cikke, vagy novellát ír, az édesanyjának, a nővérének és az unokatestvéreinek küldi el. Tőlük még a kritikát is a szeretet nyelvén kapja. Édesapjának nem küldi, és ez a belső ellenállás őt is elgondolkodtatja. Olykor valamiféle rivalizálást is érzékelt közöttük, de apja érzéseiről nem akart nyilatkozni.

A lánya a legnagyobb boldogsága

Ha van valaki, akinek biztos hátteret szeretne adni, az a kislánya. Vecát egyszerre tölti el aggodalom és bizalom: nem akarja mindentől megóvni, inkább felkészíti arra, hogy a kudarc nem teszi kevesebbé.

„Azt szeretném, hogy tudja: ez a váll és ez a kéz itt van. Nem veszem ki a kezéből a dolgokat, de mellette állok. Nem akarok elfogult anya lenni, ezért az őszinte véleményt is fontosnak tartom, miközben abban, amiben a lányom igazán jó, szárnyakat szeretnék adni neki.”

Arra a kérdésre, mi tölti el határtalan boldogsággal, gondolkodás nélkül felelt:

A kislányom. Ha azt látom, hogy ő rendben van, gyerek tud lenni, és megélheti a saját kis életét, annál nagyobb öröm nincs.

Veca ma már önmagát is türelmesebben nézi. Egy régi fotón döbbent rá, milyen szép volt húszévesen, miközben akkor kövérnek látta és gyűlölte magát. Most már fordult kocka, szerinte „jó nő”, de az önszeretet még számára is munka. És bár a színpad nem mindenáron lételeme, maradt benne egy beteljesületlen vágy: egykor nemet mondott egy színházi felkérésre.

„Akkor nem voltam rá érett, most már az lennék” – üzente mosolyogva.