Vályi István, bár nem tartja magát vagyonos embernek, azt mondja, jól él. Hol többet, hol kevesebbet keres. Csencselni pedig a nagymamájától tanult.

Vályi István, az autós tartalomgyártó-újságíró az Én és a pénz című YouTube-műsorban járt, ahol hosszasan sztorizott arról, miként kezdte a pályáját. Felidézte, eleinte alig keresett valamit. Például volt olyan hónap, hogy miután megvette élete első öltönyét és félcipőjét, buszjegyre sem maradt pénze.

Elárverezte az óráit, hogy hajót vehessen

Akkoriban nem is gondolta volna, hogy negyvenhat éves korára ennyire sikeres és elégedett ember válik belőle. Persze ezt nem jelenti azt, hogy gazdag vagy vagyonos lenne, de tény, hogy jól él.

Még azt is elárulta, havonta olyan egymillió forint körül keres. „Nagyjából ennyi a havi fizetésem. Néha több – ez nyilván attól is függ, hogy beesik valami olyan munka –, néha kevesebb.

Meg tudom én csinálni a magam pénzét, de az nagyon fontos, hogy csakis legálisan és tisztán.

Csencselni viszont gyakran szokott, ezt a nagymamájától hozza. A napokban valóra is váltotta egyik legnagyobb álmát, vett egy kisebb hajót, ehhez viszont el kellett adnia pár órát a gyűjteményéből.

Elárvereztem hatot vagy hetet, és azt a pénzt én belerakom a motorcsónak árába. Szóval csencselek. A nagyanyám is ilyen volt

– mesélte.

Végül csak elkényezteti a gyerekeit

Vályi István gyerekei tizenöt- és tizenhárom évesek, igyekszik őket úgy nevelni, hogy tisztában legyenek a pénz értékével.

„A legnagyobb feladatom az, hogy megértessem velük, hogyha eltörnek egy mobiltelefont, akkor milyen keservesen vagy nehezen lesz belőle egy új. Pont tegnap volt egy ilyen sztori. Tönkrement a fiam telefonjának a kijelzője, amit egyszer már megjavíttattunk, mert így rentábilisabb volt. De mivel használják az iskolában, illetve, hogy legyen nála, kell neki venni egy újat. Nyilván ott helyben rendeltem neki egy telefont.

És erről beszélgettünk egy darabig, mondtam neki, hogy ’Értsd meg, bár ez nem egy drága telefon, amit kapsz, nagyjából százezer forint, de vannak családok, akik ennyiből élnek’.

Én nagyon sokat utazok velük mindenfelé az országban is, hogy lássák, hogy az, ami nekik egy telefon, az más családok megélhetése. Értse meg, hogy se a telefon, se a cipő, se a nyaralás, se a pénz nem a fán nő. Ezekért mind valaki megdolgozott, aki én vagyok, vagy az édesanyjuk.”

Azt már nevetve tette hozzá, hogy ugyan jól hangzik, ahogy a gyerekeit próbálja tudatosságra nevelni, a valóságban nagyon is elkényezteti őket.