A magány és a halál sokáig a legijesztőbb szavaknak számítottak Pokorny Lia számára. Sajnos az élete úgy alakult, hogy mindkettőt meg kellett tapasztalja, ráadásul nem is egyszer.

Pokorny Lia ritkán ad interjút, ám olyankor biztos, hogy a legmélyebb témákról is őszintén beszél. Csodálatos lelkéről ilyenkor újra és újra tanúbizonyságot tesz.

Nem keresi a társát

A színésznő ötven felett jött rá arra, hogy annyi évet elpazarolt arra, hogy nem szerette magát eléggé. Ezt ma már nem engedi meg magának. Azóta jobban érzi magát, mint harmincéves korában. „Valahogy úgy alakul az élet, hogy nagyon régóta egyedül élek. Négy és fél éve már nincs párkapcsolatom.

Mert azt döntöttem el, hogy mindenáron nem akarok már valakit. Pedig sokáig nem tudtam egyedül lenni. Iszonyún féltem egyedül lenni, csak azért, hogy legyen valaki, az már nem érdekel. Sok fájdalmon keresztül jöttem rá. Az elengedések mind erre jók, hogy egyszercsak értékelni tudom azt, ami van

– mondta el Sváby Andrásnak az Útközben elmeséled című műsorban a színésznő.

Halálos gázolás

2011 szeptemberében egy gázolásos biciklis balesetben veszítette el szerelmét, Huszár Zsolt színészt. 2021 decemberének utolsó napján munkatársa és jóbarátja, Babicsek Bernát halt meg solymári otthonában füstmérgezésben. Ezekből a tragédiákból idővel megtanult valami nagyon fontosat, amit összefüggésbe hozható a boldogsággal.

Jobban megtanultam értékelni minden pillanatot. Azt érzem, hogy nincs idő arra, hogy elvesztegessem akár emberekre, akár a saját bántásomra, akár arra, hogy ne értékeljem azt, hogy ez az életem. Lehet nem olyan, mint amilyennek gondoltam, Hatvanban meg Mátraházán, a porolón. Nem olyan.

De már nem akarok annyi mindent görcsösen. Nem akarok ragaszkodni azokhoz a dolgokhoz, amit előtte nagyon akartam. Hogy majd én attól jól leszek és boldog leszek. Már sokkal inkább belül keresem meg azt a jót. Valahogy ezt tanította meg… hogy bármikor történhet bármi, és én már nem akarom az életemet arra fecsérelni, hogy mennyi minden hiányzik, és hogy sopánkodjak azon, ami nincs.”

Az elengedni tudás a boldogság receptje

Neki, akit annyi szomorú élettapasztalat, tragédia ért, valahogy mégis elhisszük, hogy tudja a boldogság receptjét. Nem kertelt, sokáig ő is azt hitte, amit a legtöbben, hogy ha megvan mindene, szép család, szép ház, jó munkahely az elég ahhoz, hogy a boldog legyen. Hogy mennyire nincs így, azt ma már A majdnem tökéletes boldogság receptje című egyszemélyes előadásában át is adja. A darabot a saját élete és önismereti útja ihlette.

Viszonylag sok veszteségélmény ért az életemben, és ezek alapján én az elengedésben találtam meg a boldogságot. Az elengedéshez egy másik dolog is köthető, és ez az elfogadás. Az életemben vannak dolgok, amikben nem dönthetek. Hogy mik történnek velem. Viszont egy dologban dönthetek: hogy ezt elfogadom. Ez a béke az, ami, mint egy finom lepel, folyamatosan ott van.