Makány Márta egykor a magyar divatélet meghatározó szereplője volt, majd egyszer csak azt vette észre: kikerült abból a körből, amelyet korábban a természetes közegének tartott.

A divattervező egy interjúban beszélt arról, hogyan változott meg a pályája az elmúlt másfél évtizedben. Mint mondta, harmincas évei végén még egymást érték a munkái. „Pörögtek a munkák, sok privát vendégem volt, sok szakmai feladatom volt. Olimpiai formaruhát terveztem, BKV-formaruhát. Nagyon sok jó dolgot csináltam, imádtam az egészet” – idézte fel pályája akkori időszakát a Kontroll című YouTube-podcastban.

„Nem kezdtem el szelfizni ezekkel a lányokkal”

Később azonban egészen más világ alakult ki körülötte. Makány Márta szerint ő egy dolgot „rontott el”: hiába öltöztetett ismert és befolyásos embereket, nem kezdett el körülöttük kapcsolatokat építeni, közös fotókkal és barátságokkal erősíteni a saját pozícióját. „Nem kezdtem el szelfizni ezekkel a lányokkal, nem ők lettek a legjobb barátnőim, maradtam a régieknél” – mondta. Ennek következményeit pedig egy idő után egyre erősebben érezte.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy már sehova nem hívnak. Sőt inkább ha odamegyek vagy odatévedek valahova, akkor néznek rám furcsán, hogy mit keresek ott.

Azt is állítja, hogy voltak olyan rendezvények, amelyekből szerinte szándékosan felejtették ki. „Gondoskodnak arról, hogy lehetőleg ne tudjak semmilyen rendezvényről. (...) Úgy intézik, hogy én maradjak kívül a körön.”

„Nem élem meg magam áldozatnak”

Makány Márta mindezek ellenére nem tekint magára áldozatként. Privát vendégei ugyanis mindvégig kitartottak mellette.

„Én igazából nem élem meg magam áldozatnak, mert hála a jó istennek, azok az én drága, aranyos privát vendégeim maradtak. Van olyan, akinek megvarrtam az esküvői ruháját, és már azóta a lányának is.” Mint mondta, számára éppen ezek a „szép, hosszú történetek” jelentik a boldogságot. A divattervező számára ugyanis a szakma jóval többet jelent a ruhák elkészítésénél. Évtizedek óta elkíséri vendégeit életük meghatározó pillanataiban: esküvőkön, fontos kinevezéseknél vagy éppen olyan nyilvános eseményeken, amikor különösen sokat számít, milyen képet mutat magáról valaki. „Nekem ez egy fantasztikus ajándék, hogy én ezekben a pillanatokban ott lehetek, segíthetek, fölöltöztethetem, támogatom” – fogalmazott.

Különleges pillanatot kapott 16 év után

Nemrég ismét olyan munkát kapott, amely különösen sokat jelentett számára: ő tervezte Forsthoffer Ágnes ruháját egy számára fontos alkalomra. Makány az interjúban elérzékenyülve beszélt arról a pillanatról, amikor meglátta őt belépni. „Nekem az egy akkora ajándék volt az élettől, hogy az hihetetlen” – mondta, majd arról beszélt, hogy pályája során sok politikust és más ismert embert öltöztetett már. Ez az alkalom azonban más volt.

Az a pillanat, ahogy belépett, az olyan fantasztikus volt, azt hiszem, hogy az egész 16 év után ezt kaptam ajándékba a sorsomtól.

Úgy érezte, a megjelenés méltó lett az alkalomhoz – számára pedig éppen ez mutatja meg, miért lehet fontos a divat. „A divat nagyon sokat tud adni az embereknek: örömöt, boldogságot. És ezt a fajta boldogságot a legnagyobb ajándék egy divattervezőnek odaadni.”

„Nekem a ruha a mindenem”

Talán ezért sem tudott Makány Márta hátat fordítani a szakmájának akkor sem, amikor a magyar divatéletben már jóval kevesebb figyelem jutott neki. Az interjúban arról is beszélt, hogy ma is képes késő estig dolgozni azért, hogy egy ruha elkészüljön, mert számára éppen ez jelenti a munka örömét. „Én imádok ruhát csinálni, meg emberekkel foglalkozni. (...) Nekem a munkámnak ez a része a legnagyobb boldogság.” Majd egy mondatban össze is foglalta, miért maradt a pályán minden történtek ellenére: „Nekem a ruha a mindenem, meg az öltöztetés.”