Mielőtt Bács Ferenc lánya, Kati felidézné a család boldog és békés éveit, nem hagyhatja szó nélkül azt, ami édesapja utolsó éveiben történt.

„Az édesapám, Táti – így hívtam – idős fejjel másodjára is megnősült. A fiatal felesége eltiltotta tőlem és a fiamtól, az unokájától, nem találkozhattunk vele, hiába hívtuk telefonon. A nő szólt bele, a következő alkalommal pedig már ő sem vette fel. Aztán elköltöztek apám régi lakásából, kerestem, de soha többet nem találtam meg őket. Utólag tudtam meg – egy kórházi ápolónő jelentkezett nálam –, hogy apám élete utolsó heteit kórházban, egyedül, magányosan töltötte, és így is halt meg. Csak a nővér fogta a kezét” – fakad ki Kati.

Szeretné megőrizni Bács Ferenc emlékét

Kati, aki édesapja, hivatását folytatta, erőt gyűjtve mesél tovább, és innentől igyekszik csak a szépre és a jóra visszagondolni – már csak azért is, mert szeretné Bács Ferenc emlékét méltósággal megőrizni.

„Apám csodálatos színész, ember és édesapa volt. Imádtuk egymást, és rengeteg emlék fűz hozzá. Erdélyiek vagyunk, 13 éves koromig ott is éltünk. Soha nem felejtem el az első biciklimet, amit tőle kaptam. Kék volt, mert fiút akart. Aztán még egy emlék, egy kedvenc játékunk: az egyik oldalon bebújt az asztal alá, a másikon kimászott, az ölébe kapott, és összevissza puszilgatott, majd a homlokát a homlokomra tette. De ahogy mondtam, 13 éves voltam, amikor a Ceaușescu-rendszer diktatúrája elől a könyveinkkel és két ággyal áttelepültünk Magyarországra. Ennek is érdekes a története: Magyarországról kellett egy befogadó nyilatkozat, csak akkor mehettünk. Örkény István látta édesanyámat – Tanai Bella Erdély ünnepelt színésznője volt – az általa írt Macskajáték című darabban, ő adott befogadó nyilatkozatot.”

További részletek a legfrissebb Bestben!